A Dunamelléki Egyházterület 2008. április
6-án megtartott Választókonferenciája Ősz-Farkas Ernőt választotta meg a
terület elnökévé, akit meglátásairól, terveiről kérdeztünk.
Az ünnepélyes beiktató
istentiszteletre április 12-én Budapesten, a Golgota utcában került sor.
- Hogyan fogadtad megválasztásodat?
- A Magyar Unió
tisztségviselőjeként elég közelről követhettem az egyházterületek életét.
Tudtam, hogy nagy felelősséget jelent a vezetői szolgálat. Egyrészt ennek a
súlyát éreztem a megválasztásomkor, másrészt Istentől jövő szolgálatként
vettem.
- Milyen területet vettél át?
- Hálásak vagyunk Istennek az
elmúlt ciklus áldásaiért. 2004-2007 között 285 fő csatlakozott a Dunamelléki ET
gyülekezeteihez keresztséggel és hitvallással, 3 gyülekezet alakult, több
kiemelt evangelizáció volt hazai és külföldi előadók közreműködésével. Minden
évben jelentős beruházási támogatással járult hozzá az ET a gyülekezeti
felújításokhoz, építkezésekhez.
- Milyen irányvonalat kívánsz követni? Melyek a következő időszak
legfontosabb célkitűzései?
- Nem kell semmit elölről
kezdeni, folytatjuk a munkát, amelyet a kihívások és a lehetőségek jelölnek ki
számunkra.
Miközben az
aratásra koncentráltunk, „elfogyasztottuk" a meglévő kapcsolatainkat. A fenti
számok tükrében ez jó hír, az viszont kihívás, hogy az új kapcsolatok
kialakítására kevés energia jutott. 2008 első negyedévében már csak 9
keresztség volt az 57 gyülekezetben, ami arra késztet, hogy fordítsunk nagyobb
figyelmet a kapcsolatépítő programokra. Bátrabban kell kilépniük a
gyülekezeteknek és ismertté tenni magukat a helyi közösséget építő, segítő
szolgálatokkal.
Nagy
erőforrásunk a fiatalság. Ugyanakkor kihívás megtartani őket a gyülekezeteinkben,
Krisztus melletti döntésre segíteni, majd szolgálatba állítani őket. Támogatni
fogjuk a fiatalok képzését, és szolgálatát erősítő programokat.
A 20 főnél
kisebb gyülekezetek helyzete nem javult az utóbbi években. Miközben új
gyülekezetek alakultak, ezek közül néhány gyakorlatilag megszűnt, és jó néhány
a kihalás közelében stagnál. Bátorító szolgálatra van szükség, a nagyobb
gyülekezetek pártfogói hálózatának kialakítására, amely megállíthatná ezt a
folyamatot.
A lelkészi
közösség erősítése szintén kiemelt célkitűzés. A minőségi lelki vezetői
szolgálat feltétele, hogy a helyi lelkészek megkapják a szükséges támogatást,
lelkigondozói, szakmai segítséget és elismerést. Nemcsak elvárásokat kell
megfogalmaznunk, hanem az ET-nek és a presbitereknek tartani kell a felemelt
kezeket. Úgy gondolom ez is segíteni fogja tagságunk szolgálatra való
mozgósítását.
A következő
néhány hónapban sokat fogunk beszélgetni, tanácskozni egy rugalmasabb
egyházszervezeti modell lehetőségéről is, amelyre a Generál Konferencia őszi
döntése nyomán nyílt lehetőség. Olyan irányban mozdulhatunk el, amely
megerősíti az egyházterület jelenlegi funkcióját. A hatáskörök, az egyházi
egységek neve, földrajzi strukturálása változhat, de a gyülekezetek, lelkészek
gondozása, a misszió szervezése meg kell, hogy erősödjön. Nem mi vagyunk a
szervezetért, hanem a szervezetnek kell kiszolgálni a küldetés hatékonyabb
teljesítését. Vezetői feladat a lehetőségek ismertetése, de a döntés és ennek
felelőssége a közösség kezében van.
A szolgálat, a
küldetés, az épületek helyzete, az adminisztratív, szervezeti feladatok azonban
nem vehetik el a figyelmet arról, hogy várjuk a boldog reménység teljesedését.
Minden más abból következik, ahogy értjük és éljük az evangéliumot, amilyen
kapcsolatban vagyunk Megváltónkkal. Bízom abban, hogy a gyülekezeteink légköre
a hit általi megigazulás megértésének mértékében fog változni. A világ pedig
várja Isten fiainak megjelenését - mert az üdvösség bizonyossága, az elfogadott
kegyelem békessége olyan lelkiséget, életmódot szül, ami hitelessé teszi
üzenetünket.
- Mit vársz el a munkatársaidtól?
- Hálás vagyok Istennek a
közvetlen munkatársaim és az ET bizottsági tagjainak elkötelezettségéért. A
vezetői szolgálatban munkatársaimnak tekintem a lelkészeket és a gyülekezeti
bizottságokat is. Azt várom, hogy a Szentlélek munkáját megtapasztaljuk közös
szolgálatunkban. Amikor egymás kezét erősítjük, amikor imádkozó szívvel
keressük az egységet - a csoda elkezdődik.
- Mit üzensz az AI olvasóinak?
- „Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket"
(Ézs 35:3). A bátorító, egymást erősítő, imádkozó lelkület „járványként"
terjedjen közösségünkben.
Imádkozzatok értünk! Az Úr közel!
AI
|