2008. május 17., szombat délután 4 óra. -
A Józsefvárosi Gyülekezetben általában ilyenkor kezdődik a délutáni istentisztelet.
Ma is, de ez egy kicsit más, hiszen a gyülekezet ma ünnepelni szeretne. Szinte
napra pontosan 10 éve avattuk fel az orgonánkat, erre emlékezve hívtuk
barátainkat, ismerőseinket egy ünnepi orgonahangversenyre.
A terem teljesen megtelt, sokan vannak a
vendégeink, sok testvérünk jött el más gyülekezetekből is. Papp Zsolt köszönti
az egybegyűlteket ezen a rendhagyó istentiszteleten, amikor nem a prédikáció
szavait hallgatjuk, hanem elsősorban hálát adni szeretnénk. - májusban van is
miért:
- Egy előadás-sorozat
végén, az 1904. május 28-án megkeresztelkedett új tagokkal, Budapesten
elsőként szervezték meg gyülekezetünket.
- 1995. május 13-án, a szombati istentisztelet
keretében itt, a Práter utcában került sor az első, saját tulajdonú gyülekezeti
imatermünk felavatására...
- A
mai alkalom egy ünnep, hálaadás Istennek, az orgonánkért, amit 1998.
május 16-án, egy kis orgonahangverseny keretében avattuk fel. Ez a hangszer
immáron 10 éve szolgálja a gyülekezetet.
1998-ban
sikerült az előző, több mint húsz évig használt, de gyakran meghibásodó
orgonát, egy korszerű hangszerre cserélni. A vásárlást, egy elkülönített
gyülekezeti alap és a testvérek bőkezű adományai tették lehetővé. Lehotka
Gábor tanár úr, először a gyülekezeti helyiséghez leginkább
megfelelő orgona kiválasztásában nyújtott segítséget, majd több alkalommal, így
a tíz évvel ezelőtti orgonaavatón, a gyülekezet 100 éves jubileumi
megemlékezésén, és más emlékezetes zenei áhítatokon, szólaltatta meg a
hangszert.
A mai alkalommal
Cséfelvay Dániel ül az orgona mellett, aki hosszabb ideje nem lépett fel
Magyarországon, hiszen Bécsben él, az ottani zeneakadémia IV. évfolyamos
hallgatója. Ma az ő játékával szeretnénk dicsőíteni Istent a Tőle elvett
áldásokért.
A hangverseny
első részében a fülünké az élvezet, amíg: Händel, Bach és Vierne műveket
hallgatunk. Ezt követi a meglepetés: egy zene-kép montázs, különböző
filmrészletek alatt Dani Bach, Dupré, Heiller, Widor és Messiaen művekből
játszik.
A képeken előbb
Jézus földi életének jelentős eseményei elevenednek fel: keresztsége,
gyógyításai, a tanítások, szenvedései, a keresztre feszítés borzalmai, a
feltámadás, végül a tanítványoktól való elbúcsúzás jelenetei. Majd napjaink
problémái: háborúk, természeti katasztrófák, drog, bűnözés... Máté evangéliuma
24. fejezetének szemléletes képei, „...amiképpen pedig a Nóé napjaiban... esznek
és isznak, házasodnak... és nem vesznek észre semmit..." (Mt 24:37-39). Majd, ami még előttünk
van: az üldöztetéstől a felharsanó trombitaszóra megnyíló sírokig... és végső
Reménységünk Jézus eljövetele.
A közönség
sokkolva nézi a képeket, hallgatja a hangokat.
A befejezésnél
Dani oldja fel a feszültséget, amikor felállítja a gyülekezetet az: Áldott
reménység... elénekléséhez. A gyülekezet együtt mond áment az istentisztelet
végén, egyetértve abban, hogy ez az alkalom az evangélium hirdetésének
nagyszerű alkalma volt.
Dicsőség az
Úrnak!
Bubó
|