Az idei, szolnoki táborunkra is sok imádsággal és testvéri összefogással készültünk, melyet augusztus 4-10. között rendeztünk meg. A tábor célja ismét az volt, hogy a résztvevők az együtt töltött hét alatt találkozzanak Jézussal. Ebben az évben azt terveztük, hogy az Úrra bízzuk a vendégek hívását, sokkal jobban, mint eddig. Nagyon egyszerű módon tettük közzé a táborról szóló információkat, jöjjön az, akit valóban a Krisztussal való találkozás vonz. Nem kívántunk más táborokkal sem versenyre kelni, csak a gonosz erőkkel, hogy minél több embert egy valóban személyes megtérési élményhez, az Istennel való találkozáshoz segítsünk.

A testvérek szívesen segítettek is, ki a sátorállításban, ki az éjszakai őrködésben, ki a vízhordásban, a szállításban, a regisztrációban, az ételkészítésben, az anyagbeszerzésben, és még lehetne sorolni a sort. Jó volt így együtt szolgálni!

Sok kreativitást kértünk az Úrtól, és hálásan köszöntük meg, hogy adott is. Az első estén nem volt vacsora, vagyis volt, csak másként, mint ahogy az lenni szokott. A nagy sátorban mindenki összegyűlt, a köszöntések után egyszer csak megérkeztek Jézus tanítványai, és azon tanakodtak, hogyan gondoskodjanak erről a nagy sokaságról (460 fő). Ekkor megérkezett Jézus is, aki hálát adott imában, és kiküldte a népet a sátorból, hogy keressenek élelmet, mert az Úr kirendelte. És valóban, a sátor mellett paprikás krumpli, uborka és kenyér várta az éhes szájakat!

A tábor ideje alatt megismerhettük a lelkészek megtérése, szolgálatba lépése előtti életét, ki a citeráját hozta, ki a katonai zubbonyát, de volt, aki már óvodásan tudta, hogy lelkész akar lenni. Van olyan lelkészünk, aki bányász volt, van, aki cipész és volt, aki autótervező akart lenni. Természetesen mindennap egy-egy újabb múlttal ismerkedhettünk meg, mint például a védőnői, a zenetanári vagy az üzletkötői pálya. Azt hiszem, ezek az életutak is sok embert elgondolkozásra késztettek. Isten bárkit elhívhat az Ő szolgálatára! Ebben a táborban „csak" magyar lelkészek szolgáltak, és ketten-hárman összefogva hirdették az Igét. Megtapasztaltuk, hogy Isten Lelke gazdagon meg tudja áldani az ő bizonyságtételüket is.

Kedden délután a Palánta gyerek-bábmisszió látott vendégül minket, akik megtanították, hogy nem kell félnünk, mert az Úr oltalmaz minket. Este a Heritage Singers két énekese adott koncertet a táborlakóknak. Nagyon megható volt, amikor az új földről énekeltek, ahol nem lesz könny, nem lesz fájdalom, nem lesz elválás. Énekükben érezhető volt az őket éltető hit ereje, ami mély benyomást tett még a városból érkező vendégekre is.

A szerdai nap nagyon különleges volt. Egész héten mozgássérültek is részt vettek a táborunkban, és erre a napra speciális programmal készültek. De nem csak ők, hanem ellátogattak hozzánk a vakok is. Mozgás- és látássérült barátaink felejthetetlenné tették sokak számára a tábori napokat. Ezen a napon mindenki kipróbálhatta, milyen is az életük. Segítségükkel egy rövid időre mi is szembenézhettünk kihívásaikkal az Ability parkban, s közben vidámságuk, szeretetük, egy-egy megjegyzésük mélyen érintette a résztvevőket. Egész nap ők szolgáltak, délután pedig megtanulhattunk bekötött szemmel dominózni, olvasni, krumplit pucolni, de a táborlakók a kerekesszéket is kipróbálhatták. Lehetett szlalomozni, küszöbön átmenni, és botsa labdával játszani. Ez a délután felejthetetlen volt mindenki számára.

Mindennap, a reggeli feltöltekezés után következtek a szekciók, amelyek közül nagyon nehéz volt választani: énektanulás, a biblia hitelessége, evolúció kontra teremtés, utolsó napok, láthatatlan színház, hogy olvassuk a Bibliát, és még sok érdekesség volt. A táborban működött egy lelki imasátor, ahová bárki bemehetett, és kreatív módon imádkozhatott. Itt szemléltető eszközök, igék és útmutatások segítségével egyre jobban elcsendesedhettünk, és rátalálhattunk Istenre. Szinte magától megeredt az ember nyelve, és az imádság élménnyé változott. Apáti Mária úgy fogalmazta meg élményét a tábor lakói előtt, hogy ezen a helyen „mélyen megérintett Isten jelenléte, itt valóban találkoztam Jézussal".

Természetesen nagyon hálásak voltunk a nagyszerű időért, napsütésért, melegért, mert így el tudtunk menni a strandra, a holt Tiszára kenuzni, fürdeni, és persze a játék és a sport is nagy örömet szerzett. Jó volt az Úr hozzánk!

A hét folyamán gyermekfoglalkozások voltak a kicsik számára Kovácsné Saci vezetésével, a fiatalok pedig Restás László szervezése alatt játékos, tartalmas és időnként mozgalmas programokon vehettek részt, ami többnyire még az esti-éjszakai szabad óráikat is kitöltötte.

A szombat gyönyörűen köszöntött ránk. A Király mindenkit meghívott egy menyegzői vacsorára, amelyre természetesen elküldte a hozzá illő fehér ruhát. Egyszerűen leírhatatlan volt, ahogy a réten át mindenki fehérben közeledett a sátor felé. Mintha a menny előízét éreztük volna meg azon az estén. Szombat reggel pedig öt barátunk vallotta meg nyíltan, hogy Jézust választja földi élete útitársául, és örök szövetséget kötöttek Vele. A keresztség sokak szívét megérintette, emberek sora indult el ugyanezen az úton. Köztük barátainkká vált vendégeink, akik még soha nem voltak ilyen rendezvényen.

Ez a tábor is felejthetetlen volt, mert ki itt, ki ott találkozott Jézussal. Ennek a találkozásnak a fényében éljünk mindennapjainkat.

SzNSz