Válaszol: Ősz-Farkas Ernő, a Dunamelléki Egyházterület elnöke

- Hogyan értékeled a szeptember 21-i döntést?

- Az egyházterületi konferencia döntött, és ezt mindenkinek el kell fogadnia. Pozitívan értékeltem úgy a regionális értekezleteken, mint a konferencián megmutatkozó élénk érdeklődést. A közömbösségben nagyobb veszélyt látok. A vélemények ütköztetése, a különböző látás kifejtése a szeretet és egymás megbecsülésének légkörében helyénvaló. Arra viszont senkinek sincs joga, hogy megkérdőjelezze a más véleményen lévők indítékait, illetve, hogy az egyház jó rendjét átlépje, bármilyen jó szándék is vezetné. Ebben még fejlődnünk kell.

Továbbra is úgy gondolom, hogy a Generál Konferencia által, a kis létszámú uniók számára kidolgozott modell észszerű, de a közösség nem látta még elérkezettnek az időt a váltásra. Az előterjesztésben idézett mondatok teljesedtek: „Ezeket az időszakokat vizsgálva, arra a hipotézisre jutottam, hogy az adventisták csak akkor képesek jelentős szervezeti változásokat hozni, amikor pénzügyi katasztrófát vagy súlyos szervezeti működési zavarokat élnek át" (George R. Knight: Organizing to beat the Devil, Review. 2001, 181. old.).

A Dunamelléki Egyházterület nem küzd pénzügyi gondokkal, működése stabil, javaslatával elsősorban a Tiszán túli missziót szerette volna segíteni, illetve az egyházterület funkciójának regionális működtetésével csak a lényegre fókuszáló munkát akarta erősíteni. A küldöttek 52%-a a jelenlegi keretek között kérte a munka folytatását, ami a tagság 100%-ára érvényes döntés.

- Hogyan tovább?

- A Dunamelléki egyházterület a konferencia által meghatározott alkotmányos keretek között fogja azt a funkciót betölteni, amiért egy egyházterület létezik: a misszió koordinálása, katalizálása, az ehhez szükséges források biztosítása; a lelkészkar szervezése (felszerelése, elszámoltatása, lelkigondozása); és a helyi gyülekezetek munkájának segítése.

Mindezek mentén fogja megtervezni a következő évi munkát, amit az év végi tervkészítő testületi ülések fogadnak el.

Célunk bölcsen és minél szélesebb körben felhasználni erőforrásainkat, hogy lehetőleg mind az 57 gyülekezet evangelizáljon a saját környezetében, illetve ez a munka kiterjedhessen a még el nem ért településekre is. A költséges központi sorozatok helyett, sok helyi programot szeretnénk támogatni. A gyülekezeti élet megújulásában látjuk a legnagyobb lehetőséget, melynek az lenne az eredménye, hogy egyre többen vállalnának önkéntes szolgálatot a munka befejezéséig.

A lelkészkart támogatni szeretnénk a lelki vezetői szolgálat egyre hatékonyabb betöltésében. Kihívást jelent a lelkészi körzetek revíziója. Jelenleg 27 lelkész 23 körzetet kezel, aránytalan elosztásban. A kihalófélben lévő gyülekezetek kérdése továbbra is nagy erőfeszítéseket igényel. A felújítások és beruházási kérdésekben pedig a hosszú távon tervezett cselekvésben látjuk a megoldást. Imára, összefogásra és küldetésünkre való összpontosításra van leginkább szükségünk.

- Hogy látod az egyház állapotát ezek után?

- Nincs minden gyülekezetre érvényes helyzetkép. Vannak helyszínek, ahol inkább az országos események kötik le a figyelmet, mint a gyülekezet kihívásainak megoldása. De sokkal több körzetben a testvéreket az evangelizáció foglalkoztatja (Zalaegerszegen, Pécsett, Baján és Csurgón külföldi előadók evangelizálnak; Szombathelyen, Győrben, Vácott népes hallgatósága van a Bibliai Szabadegyetemnek; Veszprémben, Salgótarjánban evangelizációk és bibliaklubok folytatják a befejezett szabadegyetemeket; egészségügyi misszió folyik Kistarcsán, Albertirsán, Gödöllőn, Zala megyében; nagyobb helyi evangelizációk kezdődtek Kecskeméten... és folytathatnánk tovább a sort a zenei, kreatív ifjúsági, művészeti stb. programokkal, amelyek a DET különböző gyülekezeteiben folynak). A gyülekezeteket jelenleg a 2009. évi missziómunka tervezése köti le, mert ezekben a napokban jár le az éves missziós támogatási pályázatok beadási határideje. Ezek pozitívumok, amelyekről többet kellene beszélni. Mindezek mellett folyamatosan látni kell, hogy gyülekezeteink megújulása a Szentlélek vezetése alatt állandó szükséglet, amiért szüntelenül imádkoznunk kell. Ennek érdekében november 8-án (Budapest, Golgota utca, 9:30), az imahét záró szombatján közös imakonferenciát szervezünk, ahova várunk mindenkit, akik készek ezekért a célokért minden akadályt és nézeteltérést félretéve, egységben imádkozni.