Válaszol: Tóth Sándor, a Tiszavidéki Egyházterület elnöke

- Hogyan értékeled a szeptember 21-i döntést?

- Mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy a konferencia által hozott döntésre, mely szerint Magyarországon nem térünk át a gyülekezetek uniója egyházszervezeti modellre, hanem megmarad az egyházterületek uniója modell, úgy tekintek, mint ami Isten akarata a jelenlegi helyzetben. Egy javaslatot tártunk a közösség elé, és a közösség döntést hozott. Ezt a döntést mindenkinek tiszteletben kell tartania. Van azonban néhány olyan dolog, amit meglepőnek tartok. Engem leginkább a szavazatok aránya lepett meg. Egyrészt azért, mert a regionális tájékoztató alkalmakon és az AdventInfoban egyaránt elhangzott, illetve megjelent felhívás ellenére a Tiszavidéki Egyházterület bizottságához semmilyen ellenérv, módosító indítvány nem érkezett a rendelkezésre álló néhány hónapban. Meglepő volt azért is, mert éppen a tiszavidéki küldöttek szólaltak fel nagyobb számban a javaslat ellen, annak ellenére, hogy éppen a Tiszavidéki Egyházterület gyülekezeteinek jelentett volna nagyobb „nyereséget" a változás.

- Hogyan tovább?

- Az elmúlt évek megtanították a Tiszavidéki Egyházterületet, hogy folyamatosan azon gondolkodjon, hogyan lehet a legkevesebből a legtöbbet kihozni. Ezt a tapasztalatunkat kell továbbra is használni és természetesen gyarapítani. Továbbra is együtt kell élnünk a megszokott helyzettel, hogy gyülekezeteinknek kevesebb pénz áll a rendelkezésére az evangelizációkra, mint a másik egyházterületnél, illetve, hogy egy lelkészre több gyülekezet és több gyülekezeti tag jut, és jó néhány más, az anyagi helyzettel összefüggő nehézség. Ezek a nehézségek azonban nem jelenthetnek olyan gátat, amelyek megállítanak bennünket.

Két különösen nagy veszély leselkedik ránk, amit ki kell védeni. Az egyik, hogy megismétlődik az, ami Laodiceában történt, ahol büszkén visszautasítva a segítséget a nehéz helyzetben, azt mondták: „Gazdag vagyok, meggazdagodtam, semmire nincs szükségem...". Nemcsak elfogadnunk, de keresnünk és kérnünk kell a segítséget! A másik veszély, hogy helyzetünk miatt elcsüggedünk, elkedvetlenedünk, és helyzetünket kifogásnak használjuk. Egymást bátorítva, lelkesítve haladnunk kell a tettek mezején!

- Hogy látod az egyház állapotát ezek után?

- Az elmúlt hetek, hónapok eseményei arányaiban talán a kelleténél is nagyobb arányban kötötték le figyelmünket, energiánkat. A konferencia meghatározta, hogy milyen keretek között haladjunk. Össze kell fognunk, és keményen dolgoznunk kell, különösen az alábbi területeken:

1. Isten bölcsességét kérve meg kell terveznünk az előttünk álló időszakot!

2. Imádkozni és böjtölni kell a Szentlélek jelenlétéért, hogy formáljon bennünket, és tegyen alkalmasakká a szolgálatra!

3. Meg kell valósítani az eltervezett dolgokat, hogy azok ne csak tervek maradjanak!

Természetesen mindezt amellett, hogy folytatjuk a már eltervezett vagy már megkezdett munkáinkat. A Tiszavidéki Egyházterületen a következő két hónapban két külföldi evangelizátor sorozatai mellett az Erdélyből érkező Gyéresi testvér is segíti munkánkat, és természetesen lelkészeink számára is elkezdődött az őszi evangelizációs időszak.

AI