Interjúk a Magyar Unió újonnan kinevezett tisztségviselőivel

Névjegy

Név: Ócsai Tamás

Születési idő: 1966

Lakóhelye: Kazár

Házasságkötés éve: 1992

Házastárs neve: Demeter Irén

Gyermekek neve, életkora: Boldizsár 12 éves, Dániel 10 éves

Iskolák, iskolai végzettségek: Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium (1991-1985) - érettségi; Debreceni Református Teológiai Akadémia (1985-1987), Budapesti Református Teológiai Akadémia (1987-1992) - egyetem; Adventista Teológiai Főiskola - lelkészképesítő vizsga (1992)

- Számodra nem újdonság az uniótitkári megbízatás, hiszen az előző ciklusban éppen te töltötted be ezt a tisztséget, mégis, hogyan érintett az Unióbizottság döntése?

- Meglepetéssel, ugyanakkor megtiszteltetésnek véve. Szolgálatom alapelve, hogy amivel megbíznak, igyekszem Istentől kapott erőmmel és tudásommal végezni. Amikor távolabbi gyülekezetet kell pásztorolni, mert arra kaptam megbízatást, örömmel végzem, mert hiszem és remélem, Isten fel tud használni. Amikor a vezetésre kapok megbízatást, azért imádkozom, hogy jó eszköz lehessek az egyház áldására és Isten dicsőségére.

- Bár a titkári teendők nem változnak, a munkát mégis meghatározza a gyülekezetek, a tagság aktuális helyzete, lelkiállapota. Te milyennek látod az egyház jelenlegi helyzetét?

- Egyrészt rendkívül jó helyzetben van egyházunk, mert békében, megbecsülésben végezhetjük szolgálatunkat. A társadalomban - és ezalatt elsősorban a helyi közösségeket értem - egyre ismertebbek vagyunk, a helyi hatóságok szívesen együttműködnek gyülekezeteinkkel egy-egy nemes cél érdekében. Hiszem, hogy ki kell használnunk azokat a lehetőségeket az evangélium hirdetésére, melyek ebből adódnak. Ugyanakkor látom azt is, hogy Sátán nem jó szemmel nézi ezt. Minden eszközt felhasznál arra, hogy széthúzást, békétlenséget okozzon, és ezzel tegye lehetetlenné az evangélium terjedését.

- Mik a terveid a következő választásig hátralévő néhány hónapra?

- Nehéz a helyzetem, mert az elmúlt 4 évben teljesen a gyülekezeti szolgálatnak szenteltem figyelmemet. Az utóbbi néhány hónapban az egyházterület titkári szolgálatával új kihívást kaptam, amibe örömmel vetettem bele magam. Úgy érzem jó légkörű szolgálatot végezhettünk munkatársaimmal az egyházterületen. Most pedig ismét más munkakörben, szolgálatban. Véleményem szerint a vezetői szolgálat nagyon fontos része, hogy testvéreinket erősítsük, bátorítsuk a szolgálatban. Energiáinkat, lehetőségeinket ne a másik legyőzésére, hanem közösen, egymást erősítve, támogatva, segítve Isten országát építsük, már most ezen a földön. Hiszem azt, hogy mivel mindannyian különbözőek vagyunk, Isten ezt a különbözőséget szeretné felhasználni, hogy különböző embercsoportokat, társadalmi rétegeket, generációkat tudjunk megszólítani az élet üzenetével. Ez a szolgálat csak úgy lehetséges, ha egymás mellett küzdünk és nem egymás ellen.