Szabó László testvér, a Reménység Evangelizációs Központ korábbi vezetője családjával együtt augusztus végén Németországba költözött, ahol a Fridensau Adventista Egyetem tanáraként dolgozik.

- Hogyan kerültél a REK vezetői pozíciójából Németországba?

- Tavaly novemberben kerestek meg a németországi Friedensau Adventista Egyetemről és hívtak tanárnak. Bár megtiszteltetésnek éreztem a meghívást, azt először más hívásokhoz hasonlóan nem fogadtam el, szeretek Magyarországon dolgozni. Idén tavasszal azonban újból megkerestek és megerősítették a hívást. Meglepődtem azon, hogy az egyetem kereső bizottsága a felettes szervekkel egyeztetve nagyon komolyan kért a szolgálat elvállalására. Kompromisszumkészen jelezték, hogy támogatnak a további magyarországi szolgálat terén is, így nem kell elszakadnom hazámtól, hazajárhatok rendszeresen. A következő szolgálatra szólt a meghívás:

1.      A Világmisszió és gyülekezetnövekedés tanszék irányítása, hogy jó elméleti és gyakorlati képzést kapjanak a jövő lelkészei;

2.      Missziókonferenciák, képzések szervezése; 

3.      Kutatni a hatékony misszió lehetőségeit a nyugati társadalomban, új projekteket dolgozni ki emberek elérése érdekében.

Hosszú hetek imádságos küzdelme után júniusban családommal meghoztuk a döntést, hogy elfogadjuk a meghívást. Kértük Isten egyértelmű vezetését, hogy felismerhessük, hol tudunk hatékonyabban szolgálni, folyamatosan és maradandóbbat alkotni. Megkaptuk a választ. Egyházunk egyik legnagyobb kihívása a nyugati társadalom elérése, ezért is szívesen dolgozunk, és az itt szerzett tapasztalat otthon is hamarosan fontos lehet. Érezzük, hogy a befogadó és ösztönző háttér mellett itt komoly lehetőség van kutatói munkára, képzésekre. Az egyetemen mindenki hosszabb távra tervez, szakmailag a leghatékonyabban igyekszik szolgálni, és én is ezt szeretném a hozzám legközelebb álló területen. Ez Magyarországon hiányzott. A szolgálat, még a missziós is, jelentősen függ az aktuális egyházi működést meghatározóktól és kevésbé a szükségletektől. Szeretek egyházon kívüliekért dolgozni, nehezen viseltem a gyülekezetalapítások, új területekért végzett tevékenységek megtorpanását, a globális misszió elbizonytalanodását. Azonban továbbra is szívesen szolgálunk Magyarországon is ott, ahol szükség van ránk, mint ahogyan a veszprémi gyülekezettel is nagyszerűen együtt tudtunk dolgozni az ősz folyamán.

- Hogy érzitek magatokat az új helyen? Hogy sikerült a beilleszkedés?

- Nagy segítség volt a szeretetteljes fogadtatás, a szinte mindenre kiterjedő gondoskodás. A szolgálati lakástól kezdve az irodáig, gyülekezeti fogadtatásig, köszöntésig, a gyermekek iskolába való beilleszkedéséig minden területen tapasztaltuk a tettrekész, segítő gondoskodást. Ez meglepett bennünket, és nagyon jól esett. Persze, ettől függetlenül maradt bőven teher rajtunk. A német nyelv tanulása, beilleszkedés az iskolába, óvodába, új környezet kialakítása... Hiányoznak nagyon az otthoni barátok, családtagok, de ennek ellensúlyozására rendszeresen hazalátogatunk. Az otthonunk Magyarország, az is marad és az egyik legszebb családi ünnep az, amikor eldöntjük, hogy indulunk haza egy pár napra.

- Jelenlegi munkakörödben milyen teendőid vannak?

- Fő munkaköröm a Világmisszió és gyülekezetnövekedés tanszék irányítása, előadások tartása, előadók meghívása. Nagyszerű diákokkal dolgozhatok együtt. Majdnem minden hallgató lelkész akar lenni, másokért akar dolgozni. Azt érzem, hogy nem csak tanítok, hanem amikor gyülekezetalapításról, evangelizációról, kiscsoportos szolgálatról beszélek, vagy a jelen társadalom sajátosságait elemezzük, akkor az egy valós felkészítés a szolgálatra. A tanítás német és angol nyelven folyik, távoli országokból is érkeznek diákok. Ha jól dolgozunk, azt több ország is érezni fogja, és ez motivál.

Ezen kívül a missziókonferencia egyik főszervezőjeként dolgozom. Krisztusközpontú, motiváló, a tagságot konkrét szolgálatokra is felkészítő konferenciát tervezünk. Célunk még az is, hogy az egységért dolgozzunk, hogy a különböző generációk egymáshoz közelebb kerüljenek, hogy fiatal és idős is felfedezze, mindannyian egy család vagyunk. Nagy öröm ez a szolgálat, de hatalmas a kihívás is egyben, hisz itt az egyháznak 36 ezer tagja van és a missziókonferencia is 1500-2000 fős.

Egy 1400-1600 fiatalt érintő gyakorlati missziós képzésben is részt veszek, a személyes missziói munkára készülnek, készek akár házról házra is járni. Más kerületi hitmélyítőkre és programokra is hívnak szakterületemhez illeszkedő előadások tartására.

Elkezdtük még továbbá egy európai missziói kutató központ alapjainak lerakását is annak érdekében, hogy megvizsgáljuk, miért nem növekszik az egyház Európában, hogyan győzhető le a fásultság a gyülekezetekben, és hogyan teljesíthető az Istentől kapott küldetésünk. Nagy hangsúlyt fektetünk a társadalom megismerésére is, nagyszerű szakemberek segítenek bennünket ebben.

- Mik a terveitek a jövőre nézve?

- Evangelizációkat tervezünk a hallgatókkal, 2009-ben megyünk például egy csapattal Venezuelába evangelizálni. Az egyetemi élet is új célokat hoz. Elkezdődött itt is egy egyetemi stúdió építése, aminek létrehozásába valószínű mi is bekapcsolódunk. A hosszabb távú terveket még homály fedi, szeretnénk szolgálni, tanulni és tanítani úgy és ott, ahová Isten állít.

Szeretettel üdvözlöm az AdventInfo olvasóit, külön azokat a gyülekezeteket és testvéreket, akikkel együtt dolgoztam, valamint azokat is, akik magyarországi előadásaimra vendégként jártak. Isten áldását kívánom nekik!

AI