Az ajándékozás mindig hatalmas öröm és szerintem megtisztelő érzés is, tele hálával, hogy van mit adni. Ezt az érzést segít átélni minden karácsonykor a hallgatóim között is az ADRA, ahonnan minden évben kapok „dobozokat", amiket továbbküldhetek a rászoruló hallgatóimnak, családtagjaiknak.

Az igazán különleges az volt, hogy egy ismerős családnak is tudtam ajándékot küldeni. Egy fiatalasszony a nyári táborban két kisfiával volt egy hétig velünk, nagyon jól összebarátkoztunk a gyerekekkel is, és szép élményekkel menetek haza. Elmondásuk szerint nem sok lehetőségük van nyaralásra. Szóval, nem tudtam elfelejteni az édes kis srácokat, és boldog vagyok, hogy ők is kaphattak a „kincsekből".

Levelükből hadd idézzek most néhány sort, ami az első munkanapomon igazán derűssé és örömtelivé tette az új évemet.

„Nagyon szépen köszönöm a sok ajándékot, amit küldtél, meglepődtünk nagyon, hogy itt állt meg a postakocsi. A fiúk nem fértek a bőrükbe, úgy örültek. Az az igazság, hogy mi nem szoktunk ajándékot kapni. Az én szüleim örülnek, hogy messze laknak, és nem kell a gyerekeknek ajándékot venni.

A fiúk apukája egyáltalán nem érti, hogy küldhet valaki önzetlenül ennyi mindent. Ez itt ismeretlen. Valószínűleg tudjátok rólam, hogy nem tudok semmit küldeni cserébe, és ezért nem érti. Itt ugyanolyan értékű ajándékot várnának cserébe, vagy le kellene dolgozni az értékét. Nagyon hálás vagyok nektek ezért, és mindenkinek elmesélem (mindenkinek elkerekedik a szem e csodálkozástól).

Kívánok nektek áldott, békés karácsonyt és boldog új évet! Szeretettel: B.M., Rédics"

Egy édesanya, aki egyedül neveli beteg lányát, szintén kedves levelet írt. „Megkaptam a csomagot, ami nagyon meglepett és nagyon megörültem neki. A lányomnak is nagyon fog tetszeni, de még nem mutattam meg neki, mert a karácsonyfa alá akarom tenni. De annyira már ismerem, hogy nagyon fog örülni ennek a sok ajándéknak, ami a fa alatt lesz. Helyette is én írok, mert sajnos ő nem tud írni, de mindent hálásan köszönünk."

Én is nagyon köszönöm az ADRÁ-nak, hogy az új évet ezekkel a levelekkel kezdhettem.

Ócsai Irénke