A fenti igevers megvalósulását éreztük december 22-én, amikor a Hajléktalanszálló lakóinak tartottunk ünnepi megemlékezést. Gyülekezetünkből öten vettünk részt ebben a szolgálatban.   Kis csapatunk kiegészült a csepeli gyülekezet öt tagjával.

A szálló lakóinak gyümölcsöt és süteményeket, beigliket vittünk szép mennyiségben. A testvérek közül többek adtak adományokat, amelyet a gyülekezet kiegészített, így összesen mintegy 37 500 Ft-ért vásároltunk majdnem egy mázsa almát, 20 db bejglit és 16 kg vegyes süteményt. Egy testvérnő saját sütésű süteményeket hozott, másik pedig szaloncukrot, nápolyit. Jóllehet mindez nagy mennyiségnek tűnik, de itt a szállón 150 személyt látnak el különböző formában, ezen kívül még további kb. 80 személyt - akik nem laknak a szállóban és a melegedni se nagyon járnak be - krízisautóval. Részükre 38 kis csomagot is készítettünk, amelyben meleg sapka, sál, kesztyű és egyéb hasznos holmik voltak.

Az ünnepségen gitárszólóval, három verssel, egy zsoltárral és két közös énekkel szolgáltunk. Karancsi Ilona igei gondolataiban arra irányította a hallgatók figyelmét, hogy az ünnepi előkészületek és az ajándékozás idején gondoljuk Arra, Aki a legnagyobb ajándék számunkra. Vannak elképzeléseink, hogy mit szeretnénk kapni, de az igazi ajándék, akire mindenkinek szüksége van: Jézus Krisztus, aki egyszerű körülmények között született, élt és mindig rendelkezésére állt az élet számkivetettjeinek, a testi vagy lelki nyomorúságot szenvedőknek. A jelenlévők csendben hallgattak, figyeltek, örültek a finom gyümölcsnek és süteményeknek és az ajándékba kiosztott könyveknek, bibliai levelezőlapoknak. Egy férfi pedig Bibliát kért, mert szeretné olvasni.  

Örültünk az alkalomnak, hogy jó bizonyságot tehettünk Isten szeretetéről.

Karancsi Ilona