Egyházunk missziós küldetését tejesíteni
szeretné nem csak a szabadságot élvező emberek között, hanem a börtönökben
fogvatartottak között is. Így hétről hétre különböző napokon és helyeken
testvéreink elviszik a jó hírt, a szabadulás üzenetét a foglyoknak a
börtönökbe. Amikor elhatároztam, hogy egy kis részt vállalok ebből a munkából,
nem gondoltam, hogy mennyi áldásban, és tapasztalatban lesz részem.
Testvéreimmel egyik budapesti börtönt látogatom hetente. Az ellenségnek ez nem
tetszik, időnként felhasznál őröket, rabokat, és a mi körülményeinket is, hogy
megakadályozza az alkalmainkon való részvételt. Néha a csüggedés hálóját
próbálja ránk vetni, azt sugallja nem éri meg pár emberért vesztegetni az időt,
úgy sem érdekli őket, csak érdekből jön az a pár ember is. De az Úr mindig
bátorít és ad új erőt, ad tapasztalatokat, amelyek lelkesítenek.
Pár hónappal
ezelőtt próbáltam egy fogvatartottat behívni a missziós foglalkozásra, de
nemmel válaszolt. Hétről hétre találkoztam vele, de nem akart részt venni a
beszélgetéseken, míg egyszer elfogadta a meghívást. Attól az alkalomtól kezdve,
minden héten megjelent a foglalkozáson. Elmondta, hogy nagyon régen bent van a
börtönben, csak gondot okozott a társainak, az őröknek, dühös volt, verekedett.
Ám amióta Bibliával a kezében jár, teljesen megváltozott az élete. A nevelője
és a pszichológusa üzente, hogy szeretnének velünk beszélni, mert nem értik mi
történt. Éveken keresztül próbálták megváltoztatni, de nem sikerült, és néhány
missziós foglalkozás után teljesen megváltozott. Egyik szerdai napon azzal
fogadott, megbeszélte a nevelőjével, hogy meghívnak egy focimeccsre. Elsőre
meglepett a kérése, mert karácsonyi, húsvéti ünnepélyre elmegyünk, de hogy jön
a foci a misszióhoz? A börtönparancsnok engedélyezte, hogy egyik vasárnap
délután a fiataljainkból összeállt focicsapat bemenjen a börtönbe és a
fogvatartottak csapatával, a börtön sportpályáján focizzon. Erre az alkalomra
leengedtek olyan fogtartottakat is, akik nem járnak missziós alkalmakra. Foci
után azt is megengedték, hogy süteményt, és üdítőt vigyünk be, és
beszélgessünk. Így lehetőségünk volt olyan emberekkel is beszélgetni, akiket
máskor nem tudtunk elérni. Következő héten, a foglalkozáson két személlyel
bővült a csoportunk.
Másik szép
tapasztalatunk egy fogvatartotthoz kötődik, aki úgy került be az intézetbe,
hogy nem tudott írni, olvasni. Valakitől kapott egy Bibliát, és szerette volna
elolvasni. Kitartással megtanult olvasni, és olvasta a Szent írást. Később
elkezdett járni a beszélgetéseinkre. Beszélt a társainak Jézusról, aki
megváltoztatta az életét, és hívta őket is a missziós foglalkozásokra.
Tudomására jutott, hogy át akarják helyezni egy távoli városba. Megtett
mindent, hogy maradhasson, de végül mégis el kellett mennie. Az új helyen is Jézusról
beszélt, minden reggel olvasták
a Bibliát, és imádkoztak a társaival. Amikor az ottani lelkész bement a
börtönbe, hogy megszervezze a foglalkozásokat, már egy népes csoportot talált,
akiket a fogvatartott készített elő. Elmondta, hogy bár harcolt az áthelyezés
ellen, most már érti, Istennek terve volt vele. Az új helyen is beszélnie kell
mindenkinek Jézusról. A legjobb missziót a fogvatartottak tudják végezni, mert
ők kapcsolatba kerülhetnek minden fogvatartottal, de mi csak azokkal, akik
eljönnek a beszélgetéseinkre.
A mi Urunk
azt szeretné, ha mihamarabb eljutna a jó hír mindenkihez. Erre hívott el téged
és engem. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt!
Szeretném kérni
azokat a testvéreket, akiknek van börtönmissziós igazolványuk, és azokat is,
akinek még nincs, de elhívást éreznek erre a munkára, jelezzétek a gyülekezet
lelkészén keresztül vagy telefonon, hogy országos szinten is összehangolhassuk ezt
a missziós szolgálatot.
Zolyomi Endre
Tel.: 30/664-3111
|