A Magyar Unió újonnan megválasztott vezetőit kérdeztük célkitűzéseikről, meglátásaikról

válaszol:

Ócsai Tamás unióelnök

- Hogyan fogadtad a konferencia döntését? Mi volt az első gondolatod?

- Vegyes érzésekkel. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól az a szavazati arány, ami a döntéskor megmutatkozott (151 igen, 59 nem, 1 érvénytelen - a szerk. megjegyzése). Ugyanakkor hirtelen végiggondolva az elvárásokat, amelyeket a közösség kimondva, kimondatlanul a vezetéssel szemben támaszt, valamint az a tudat, hogy Isten népének vezetése a feladat, nagy felelősséget helyez ránk, ami egyben lelkesítő is és erőt adó.

- Milyen terveid vannak az egyház vezetését tekintve? Tervezel-e valamilyen változtatást, vagy folytatni kívánod az elődöd által járt utat?

- Hiszem, hogy minden vezetőnek azzal a tudattal kell elindulnia, hogy nem vele indul el a munka. Számomra ez azt jelenti, hogy azok az elődök, akik az unióelnöki székben eddig ültek, Isten hasznos eszközei voltak a maguk idejében. Ebben a tekintetben mindenképpen szeretnék csatlakozni elődeimhez. Ha konkrétan az előző uniókonferenciai ciklust tekintem, sok olyan szolgálati terület van, ahol maradandó eredmények születtek. A teljesség igénye nélkül, néhány kiemelkedő példa: rendkívül nagy munkát végzett a vezetés a gyermekek, a fiatalok megtartása, Jézus Krisztus számára való elkötelezettségük megerősítése terén. Számomra további pozitív eredmény az egyház pozitív társadalmi megítélésének erősítése.

- Melyek lesznek a legfőbb célkitűzéseid az elkövetkezendő öt évben?

- A pozitív, nyílt kommunikáció megerősítése a különböző egyházi egységek között, a vezetés és a gyülekezetek között hatalmas igény a közösség részéről. A vezetés iránti bizalom erősítése szintén nagy feladat lesz.

- Szerinted, mik lehetnek az előttünk álló időszak legnagyobb kihívásai?

- Az előző kérdésre adott válaszban benne van az egyik: a bizalom megerősítése, az őszinte, építő kommunikáció helyreállítása, fiataljaink szolgálatba állítása, gyülekezeti tagjaink személyes evangelizációs szolgálatának motiválása, megerősítése.

- Milyennek látod az unió és a területek, illetve a két terület egymás közötti kapcsolatát? Szeretnél-e változtatni rajta, s ha igen, akkor mely területeken?

- Az elmúlt 10 évben folyamatosan az volt az érzésem, hogy az egyházterületek és az unió is kereste a helyét a szolgálatban. Újból és újból felvetődött a kérdés: erős egyházterület kell gyenge unióval, vagy fordítva: erős unió, gyenge egyházterületekkel. Bármelyik is valósul meg, az egyház szolgálata nem lehet teljes. A jelenlegi egyházi struktúrában csak az lehet helyes, ha nem egymás ellenében, hanem egymást erősítve, kiegészítve, mindkét szinten teljes szolgálatot végzünk, lehetőleg elkerülve ugyanannak a szolgálatnak a több szinten való megjelenését. Ami a két egyházterület egymáshoz fűződő viszonyát illeti, nem lehet rivalizálás vagy egymás kárára történő építés a feladat, hanem olyan módon kell megerősíteni mindkét egyházterületet, hogy a lehető legmagasabb lelki és szakmai szolgálatot tudják végezni.

- Milyennek szeretnéd látni a Magyar Uniót - benne természetesen az intézményeket, az osztálymunkákat és a gyülekezeteket - öt év múlva?

- Mindenki a maga területén azzal a felelősséggel, amelyet kapott, tud élni, és szolgáló módon az egyház tagjait segítik a személyes bizonyságtevés szolgálatában. Az unió és az egyházterületek szolgálatukkal felemelik a rájuk bízott értékeket (az emberi és anyagi értékekre egyaránt gondolok).

- Hogyan segíthetjük a munkádat?

- Őszinteséggel, merjünk kommunikálni egymással.

- Mit üzensz a testvéri közösségnek?

- Sohase felejtsük el, hogy Aki elhívta a közösséget, Aki küldetést adott nekünk, Ő vezet is bennünket, csak meg kell lássuk vezetését életünkben, az egyház minden szolgálatában.

válaszol:

Tóth Sándor uniótitkár

- Hogyan fogadtad a konferencia döntését? Mi volt az első gondolatod?

- Tizennégy évvel ezelőtt fejeztem be tanulmányaimat az Adventista Teológiai Főiskolán. Azóta folyamatosan a Tiszavidéki Egyházterület lelkésze voltam, az utóbbi 7 évben pedig a Területi Bizottság tagjaként még inkább összefonódott szolgálatom az egyházterülettel. Az első gondolatom a választókonferencián az volt, hogy nem vállalhatom el az uniótitkári megbízatást, mert én „tiszavidéki" vagyok, és nem hagyhatom el a Tiszavidéki Egyházterületet. Amikor imádkozva végiggondoltam a kérdést, és új helyzetemet úgy fogalmaztam meg, hogy nem kell elhagynom a Tiszavidéket, hanem csak a figyelmemet ki kell terjeszteni a másik egyházterületre is, akkor nyugodtam meg, és mondtam igent a megbízatásra.

- Milyen szívvel hagyod ott, adod át a Tiszavidéki Egyházterület vezetését?

- Az elmúlt négy évben, amíg a Tiszavidéki Egyházterület elnöke voltam, soha nem gondolkodtam úgy, hogy én vagyok az egyetlen személy, aki alkalmas erre a feladatra. Így most sem aggódom, hogy valaki más fogja végezni ezt a szolgálatot. Mindig azt tapasztaltam, hogy Isten kihívások, próbák elé állít, de a megoldáshoz is hozzásegít bennünket, csak oda kell rá figyelnünk. Különösen megkönnyíti a vezetés átadását az, hogy olyan valakinek kell átadni, akivel együtt dolgoztunk az elmúlt évben, így jobban megismerhettem őt, és nyugodt szívvel tudom továbbadni neki ezt a szolgálatot.

- Melyek lesznek a legfőbb célkitűzéseid az elkövetkezendő öt évben?

- A legfőbb célkitűzésem az, hogy mindig, mindenben Istenre hagyatkozzam, az Ő útmutatását keressem, és az Ő segítségével pontosan, becsületesen végezzek el minden rám háruló feladatot. Fontosnak tartom a különböző intézmények, osztályok, egyházterületek együttmunkálkodását, ennek koordinációja a legfőbb feladatunk kell, hogy legyen. Ugyanilyen lényeges, hogy a magyar adventista testvéreink életét és szolgálatát az egyházunk világszéles munkájának részévé tegyük, és közvetítsük a nemzetközi tapasztalatokat, segédanyagokat a magyar testvéreinknek is. Ugyancsak fontosnak tartom, hogy feltárjuk és kidolgozzuk azokat a szolgálati területeket, amelyek lehetőségként tárulnak elénk a mai, gyorsan változó világban.

- Szerinted, mik lehetnek az előttünk álló időszak legnagyobb kihívásai?

- A bibliai próféciák azt jövendölik, hogy egyre nagyobb lesz a nyomorúság, mind fizikai, mind lelki téren. Az utolsó időkben élő emberek lelki, erkölcsi állapotáról nagyon negatív képet fest a Szentírás. Egy ilyen világból nem kivonulni, hanem egy ilyen világban megállni, és egy ilyen világban szolgálni - úgy gondolom, ez a legnagyobb kihívás, ami előttünk áll.

- Milyennek szeretnéd látni a Magyar Uniót - benne természetesen az intézményeket, az osztálymunkákat és a gyülekezeteket - öt év múlva?

- Szeretnék öt év múlva minden intézményt, minden osztályt, minden gyülekezetet fenn a mennyben látni. Ha mégsem jön el addig az Úr, akkor szeretném azt látni, hogy minden intézmény, osztály és gyülekezet készen várja Jézus Krisztus második eljövetelét, ami számomra azt jelenti, hogy szorgalmasan, becsületesen munkálkodik, végzi az Úrtól rájuk bízott feladatot.         

- Hogyan segíthetjük a munkádat?

- Mindenekelőtt imáitokkal. Ezen felül pedig azzal a szakértelemmel, amivel rendelkeztek, és azokkal a lelki ajándékokkal, amit az Úrtól kaptok. Arra hívok minden magyar adventista testvért, hogy dolgozzunk! Ne egymás mellett, főleg ne egymás ellen, hanem együtt!

- Mit üzensz a testvéri közösségnek?

- „Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia" (Mt 24:44).

válaszol:

Zolyomi Renáta Edit uniópénztáros

- Hogyan fogadtad a konferencia döntését? Mi volt az első gondolatod?

- A konferencián is elmondtam, hogy hiszek Isten vezetésében, hiszek abban, hogy a választást is Isten vezette. Elvégeztem a feladataimat, elrendeztem az irodámat, és nyugodt szívvel készültem a konferenciára. Amikor a konferencia döntését megtudtam, az első gondolatom a munkának a felelősségére és súlyára irányult. Abban reménykedtem, hogy más folytatja a pénztárosi munkát. A teher érzése mellett azonban azonnal ott volt Isten bátorítása is. Ha a képességeimre, tudásomra hagyatkozok, akkor képtelen vagyok ezt a munkát elvégezni, Isten segítségére és vezetésére támaszkodom.

- Mivel Fenyvesi testvér lemondását követően a májusi Uniókonferencia idejéig hátralévő néhány hónapra csupán „átvetted" az unió pénzügyeinek irányítását, most, hogy a konferencia is Téged bízott meg az elkövetkezendő időszakra, e felhatalmazás birtokában tervezel-e valamilyen változtatást elődöd munkásságához képest?

- Amikor a pénztárosi megbízást kaptam, nem az elődöm munkásságát mérlegeltem, hanem igyekeztem minden energiámmal, tudásommal az egyház érdekeit képviselve dolgozni, de tanulási időszaknak tekintem az előző néhány hónapot. Ezután szeretnék a gyülekezetekkel, intézményekkel való kapcsolat építésére nagyobb energiát fordítani.

Ha a pénzügyekről beszélünk, akkor azt kell szem előtt tartanunk, hogy nemcsak az egyház pénzével gazdálkodunk, hanem a tized Isten pénze. Ez óriási felelősség. Nem számít, hogy ezer forintról, vagy tízmillió forintról van szó. Ennek súlyát érzem nap mint nap. Miközben irodába megyek, azért imádkozom, hogy Isten adjon bölcsességet minden döntésemhez, hogy hűségesen, becsületesen tudjam kezelni az anyagi forrásokat.

- Melyek lesznek a legfőbb célkitűzéseid az elkövetkezendő öt évben?

- Szeretnék minél több gyülekezetet meglátogatni, minél több testvérrel találkozni. Szeretném, ha minél átláthatóbb lenne az unió gazdálkodása a testvérek előtt. Gyakran találkozom félreértésekkel a gazdálkodásunkkal kapcsolatban. Bár nem nagy mozgásterem van a bevételeinket és kiadásainkat illetően, de nagyon igyekszem, hogy egyensúlyban tartsam a bevételeket és kiadásokat. Gyakran kell leborulnom az íróasztalom mellett, és kérnem Isten segítségét, hogy nehéz helyzeteket megoldjon. Sok szép tapasztalatom van ezen a téren. De a fő cél az, hogy minél több testvér az életét, idejét, energiáját, anyagi javait Isten szolgálatára szentelje.

- Szerinted, mik lehetnek az előttünk álló időszak legnagyobb kihívásai?

- Bár a pénz és az anyagiak nem elsődlegesek, de nagy kihívásnak látom a gazdasági válságot, aminek hatását már érzékelhetjük. Nincs aggodalom bennem, mert tudom, hogy Isten a szükségleteinkről gondoskodni fog, ha a ránk bízott anyagiakkal becsületesen gazdálkodunk, és felelősségteljesen sáfárkodunk. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell olyan döntéseket hoznunk majd az anyagiakat illetően, ami egyesek számára kedvezőtlen.

Kihívásnak látom azt, hogy időnként a különböző intézmények, területek, gyülekezetek, unió munkájában úgy tűnik különböző érdekeket képviselünk. Azt szeretném, ha éreznénk, hogy közös érdekek vezérelnek.

- Milyennek szeretnéd látni a Magyar Uniót - benne természetesen az intézményeket, az osztálymunkákat és a gyülekezeteket - öt év múlva?

- Azt szeretném, ha a Magyar Unió öt év múlva már nem egy külön egység lenne, hanem Isten családjának része lehetne az új földön. De ha mégis itt leszünk még, akkor arra vágyom, hogy minden intézmény, minden osztály, minden gyülekezet egy család részeként szorgalmas munkát végezzen.

- Hogyan segíthetjük a munkádat?

- A testvérek imáira van leginkább szükségem. De segít, ha a testvérek megosztják véleményüket, észrevételeiket a munkámmal kapcsolatban. Az irodám ajtaja mindig nyitva van, a telefonom nem szoktam kikapcsolni éjszaka sem. Ha kérdése, tanácsa van bárkinek, nyugodtan megkereshet. Jó lenne, ha nem öt év múlva, a választókonferencián tennék fel a kérdéseket, osztanák meg a véleményeket, hanem folyamatosan megbeszélhetnénk a munkámmal kapcsolatos észrevételeket. A kritika valószínű nekem sem fog jól esni, de szükség van rá, mert tanulhatok belőle.

- Mit üzensz a testvéri közösségnek?

- Fogjunk össze, fogjuk meg egymás kezét, hogy feladatunkat teljesítve, a célunkat elérjük. Célunk Isten országa, feladatunk, hogy megmutassuk az Isten országába vezető utat a körülöttünk élőknek, miközben mi is készen várjuk Jézus eljövetelét. Fogjunk össze, és dolgozzunk együtt, egymásért, a környezetünkért.

Szeretnék újra megosztani néhány gondolatot, ami nagyon gyakran nyújt erőt számomra: „Ha a mű Istené, akkor Ő Maga fog gondoskodni az elvégzéshez szükséges eszközökről. Megjutalmazza a Belé vetett őszinte, egyszerű bizodalmat. A kevés, ha bölcsen, takarékosan használják föl a menny Urának szolgálatában, megsokasodik a szétosztás során" (Ellen G. White: Jézus élete, 309. old.).

KiVi