Dominikai Köztársaság, 2009. augusztus 21-szeptember 5.

A Dominikai Köztársaság Közép-Amerikában található, a Karib-tenger mossa partjait, és a francia nyelvű Haitivel fekszik egy szigeten. Az ország területe kb. feleakkora, mint Magyarországé, lakossága megegyezik hazánk lakosságával, az ország hivatalos nyelve a spanyol.

Először hat éve jártam itt, akkor Édesapámat kísértem evangelizációs útjára Santo Domingoba, a fővárosba. Azóta ez volt szívem vágya, hogy egy napon visszatérjek ebbe a napsütötte országba, amibe úgy beleszerettem. De ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy úgy fogok ide visszatérni, hogy édesapám nyomdokaiba lépek, kinevettem volna, az biztos.

Tavasszal szereztem tudomást arról a lehetőségről, hogy fiatal önkénteseket keresnek háromhetes missziómunkára, a Dominikai Köztársaságba. Szabó László, a Friedensau-i Adventista Egyetem missziótudományi tanszékének a megbízásából szervezett egy csoportot a Share Him program keretében. Ez egy amerikai missziós szervezet, akik egész évben szerveznek missziós utakat a világ legkülönbözőbb pontjaira, szoros együttműködésben a Generál Konferenciával, a divíziókkal és a helyi uniókkal. Céljuk, hogy motiválják a fiatalokat a missziómunkára, hogy tapasztalják meg, milyen az, amikor szolgálatuk nyomán emberek térnek meg és keresztelkednek meg. A helyi gyülekezetek már hónapokkal előtte elkezdik az előkészítést, hogy aztán meg tudják majd hívni a barátaikat a programra. A gyülekezetek is kapnak anyagi támogatást, mint ahogy mi önkéntesek is: a kiutazást a Share Him támogatja.

Amikor jelentkeztem a programra nem igazán tudtam, hogy mit vállalok, ha tudtam volna, lehet, hogy nem lett volna bátorságom jelentkezni, de most így utólag egyáltalán nem bánom, mert fantasztikus élmény volt! Tízen mentünk Európából, a Friedensau-i Adventista Egyetem csoportjaként, és jött még hat fiatal egyetemista lány Floridából, de a mi csoportunk már önmagában is nemzetközi volt: németek, afrikaiak, akik Németországban tanulnak és mi magyarok. Az első előadás előtt mindenki nagyon izgult, de a csapattal való együtt imádkozás és a tudat, hogy Isten Igéje egyszerre tizenhat helyen szólal meg ugyanabban az időpontban, hatalmas energiát adott, és a következő két hétben folyamatosan érezhettük a Szentlélek munkáját. Ő adott energiát minden este újra és újra az emberek elé állni és az evangéliumot hirdetni. Én személy szerint angolul prédikáltam, és egy angol-francia szakos tanár állt fel mellém minden este a szószékre tolmácsolni. Sokat tanultam tőle és a helyi emberektől is - hogy mennyire nem számítanak a körülmények, szegénységben is lehet boldognak és optimistának lenni, és ha bízunk Istenben és Őt hívjuk segítségül, Ő sosem hagy cserben. Az első néhány nap után már nagyon otthon éreztem magam ezek között a nyitott és barátságos dominikai emberek között. Minden este valaki meghívott magához vacsorázni, vagy ha erre nem volt idő, akkor csomagoltak nekem ételt, de néha annyit, hogy nem csak én laktam belőle jól, hanem az egész csoportunk is, amit közösen fogyasztottunk el az esti előadás után, amikor mindenki visszatért a hotelbe, ahol vacsora közben megbeszéltük élményeinket és tapasztalatainkat. Amikor már a második hét vége felé közeledtünk, tudtam, hogy fájdalmas lesz az elválás, annyira megszerettem az ottani embereket. Utolsó vasárnap, búcsúzásképp, a gyülekezetem fiataljaival elmentünk egy közeli strandra, hogy még egyet jókedvvel közösen ebédeljünk a tengerparton, röplabdázás és fürdőzés után.

Összességében nagyon sok mindent kaptam ettől az úttól. A hitem megerősödött Istenben, mert saját szememmel láttam, hogyan tud a Szentlélek az emberek lelkében munkálkodni általunk, még akkor is, ha Jeremiás prófétához hasonlóan azt gondoljuk, hogy fiatalok vagyunk, és nem értünk a beszédhez. Hisz Isten ezt mondja: „Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd amit csak parancsolok!" (Jer 1:6-9). A kéthetes evangelizáció alatt százhatvanan keresztelkedtek meg, és több mint négyszázötven elhatározás született Jézus mellett. Halleluja legyen érte a Magasságosnak! Remélem, a következő év célja Tanzániában, egy még alig elért népcsoportért való munka, a maszáj misszió is hasonlóan sikeres lesz! Ezúton buzdítok mindenkit a jelentkezésre és az imádkozásra, mert Istenért dolgozni jó!

Simon Zsófia Eszter