Évek óta olvasom az AdventInfoban
a gyülekezeti szolgálatok jobbnál jobb beszámolóit, mégsem írtam a Sashalmi
Gyülekezet szolgálatairól egyetlen sort sem. Hogy miért? Ennek különös oka van.
Testvéreink egy része dicsekvésnek veszi, ha elmondjuk elvégzett munkáink
tapasztalatait és azt az örömet, melyet e munkák végzése során Istentől
nyertünk.
Úgy érzem,
mégsem hallgathatok tovább, ezért megpróbálom a teljesség igénye nélkül közölni
veletek, hogy az elmúlt években mivel foglalkoztunk.
Evangelizációink
sajnos nem sok sikerrel jártak. Az elmúlt 20 évben egy sorozatnál kereszteltünk
15 főt (Lowell testvér sorozata volt), ebből megmaradt 12 fő. Rájöttünk, hogy kerületünk
alig ismer bennünket. Ekkor elhatároztuk, hogy Jézus szeretetét karitatív tevékenységgel
mutatjuk be a világnak. Felkerestem a XVI. kerületi Napraforgó Családsegítő
Szolgálat vezetőjét, és felajánlottam gyülekezetünk szolgálatát. Örömmel
fogadtak és folyamatos együttműködés alakult ki közöttünk.
Hajléktalanok,
nagycsaládosok részére összegyűlt ruhanemű és bútor kiosztása, a kerület és a
testvérek gyűjtéséből. Ezt a munkát közel 9 évig, Bene I. Zoltánné testvérnő végezte
odaadó buzgósággal.
Újabb
feladatotokat is kaptunk: egy terhes kismamát elhagyott a férje, nagyobb gyermekét
segítettük óvodába, később iskolába hordani. Később kerestünk számára olyan
albérletet, ahol csak a rezsit kellett fizetni. Csillának, az anyának, ez
évekre megoldotta problémáját. Míg ezt a családot gondoztuk, természetesen
Isten jóságáról és szabadító kegyelméről tettünk bizonyságot, és életünkből sok
tapasztalattal dicsértük az Urat.
A következő
feladatunk egy nyaktól béna asszony családja problémáinak megoldása volt. Itt
az óvodáskorú kisfiút kellett reggel az óvodába vinni, mert az édesapa
hajnalban ment munkába, és csak délután tudott a gyemekéért menni. Ezenkívül
anyagi és egyéb nehézségek miatt nem tudták befejezni iskolakezdésre a gyermek
külön szobáját, így gyülekezetünkből
Albert Vilmos és Varró György testvérek és társaik ezt a feladatot is
megoldották. Iskolakezdésre kész lett a kis Attila szobája. Áldjuk Istent,
hogy erre is volt erőnk!
Újabb
feladatot bízott ránk a családsegítő osztály. Egy 40 éves férfit egyik napról a
másikra elhagyott a felesége. Ez úgy megviselte idegrendszerét, hogy Sclerosis
Multiplexes lett, melynek következtében csak kerekesszékkel tudott közlekedni.
Felkértek minket, hogy hetente egyszer takarítsunk nála. Ezt a munkát
felváltva, párban, Czetl Editke és Szöllősi Esztike, valamint Szabó Katika és
jómagam végeztük. Sok áldás volt ezen a munkán is, annak ellenére, hogy
Gyulánál nem lehetett missziózni, de hála Istennek, tapasztalatainkat szívesen
hallgatta. Sikerült őt végül elhelyezni megfelelő otthonban, ahol meglátogattuk,
és mivel Ő szervezte a karácsonyi műsort, az Advent Kamarakórust hívta meg.
Szokatlan
kérés volt a következő feladat. Egy családban hármas ikrek születtek. Az állam
adott a kicsik mellé az édesanyának nappalra segítséget, de az édesapa két műszakban
dolgozott, ezért az esti fürdetésnél nem tudott jelen lenni. Ez komoly
problémát jelentett, mert a gyerekek annyira sírtak, hogy az egész házat felverték.
Így kerültünk hozzájuk, és hárman egy éves korukig fürdettük, vagy etettük a
babákat. Segítőm volt ebben a munkában Czetlné Editke és Szigeti Timi, aki
akkor még a Sashalmi Gyülekezet tagja volt. Itt örömünkre nyíltan beszélhettünk
a mi erőt adó Istenünkről.
Mikor már úgy
éreztem, hogy fizikailag nincs több erőm, Isten közbelépett, és délelőtti
munkát adott az apukának, hogy este a fürdetésnél otthon legyen. Ilyen a mi
Istenünk! Ennél a munkánál Isten megtanította, hogy az Ő művében milyen a
kitartó munka. Áldott legyen szent neve!
Talán még egy
feladatról hadd írjak: egy 5 gyerekes család gondját, baját bízták ránk. Itt
nem volt ivás, az apa rendesen dolgozott, még másodállása is volt, de az anya
nem állt a helyzet magaslatán. Azzal a kéréssel fordultak hozzánk, hogy tanítsuk
meg az anyát, hogy rendben tartsa a családját, mert az óvodából és az iskolából
olyan hírek érkeztek, hogy a gyerekeket elveszik tőlük és a lakást is, mert
teljesen lelakták és tönkretették. Hat hónap türelmi időt kaptak. Ezt a rendkívül
nehéz feladatot Fülöp Rózsika testvérnővel elvállaltuk, de a feladat erőnkön
felülinek tűnt, mert a problémás anya sokszor nem engedett be bennünket a
lakásba. Mégis sikerült az alapfeladatokat ellátnunk, még Lédeczi Grétike is segített.
Örömteli véget értek az események, mert nem vették el a családtól a gyerekeket
és a lakást sem. Mi tulajdonképpen úgy éreztük, hogy nem voltunk elég sikeresek
ebben a munkában, de az Úr mégis segített, hogy a lényeges megoldás meglegyen.
Amikor a
Napraforgó Családsegítő 15 éves jubileumát ünnepelte, boldog voltam, hogy a meghívottak
között lehettem, mert miniszteri főosztályvezető és különböző neves személyiségek,
polgármester, alpolgármester előtt lett a mi kis gyülekezetünk másokért végzett
munkája kiemelve, megdicsérve.
Most már sokan
ismerik a Hetednapi Adventista Egyház Sashalmi Gyülekezetét!
Fleischer
Katinka
|