A gyülekezetünket szorgalmasan látogató
Gábor testvérek részéről felvetődött azaz igény, hogy szeretnének egy olyan
szombatot, melyen minden szolgálatot ők adnának. A gyülekezet vezetésével egyeztetve
erre 2009. november 28-án került sor.
Már a szombatiskola
előtt zengő énekhangok szűrődtek ki a kisteremből. Kórosuk gyakorolt. A délelőtti
és délutáni istentiszteleten egyaránt szép énekek hangoztak el részükről cigány
és magyar nyelven. Az átéléssel mondott verseknek is örülhettünk.
Az igehirdetés
szolgálatát Demeter testvér látta el sebesen pergő román nyelven. Máté
személyében kitűnő fordítót üdvözölhettünk, így a magyar anyanyelvűek számára
is minden érthető volt. Amilyen alapossággal, szenvedélyesen és érdekfeszítően
prédikálta Demeter testvér délelőtt a Nabukodonozor által állított szobor
történetét, délután pedig a 10 leprás esetét, abból sokat tanulhattunk.
Szembesülhettünk
vele egyen-egyenként: Vajon mi is földi dolgainkat helyezzük előtérbe, azok
foglalnak le bennünket, azokat tartjuk fontosabbnak, mint a gyógyulásért
mondandó hálát, köszönetet? A szónok Jézus tanácsát közvetítette számunkra: Ne
várjunk a hálaadással! Csak a mai nap a miénk. Holnap már lehet, hogy késő! Hangsúlyozta,
hogy az elszámolásnál Jézus megkérdi majd: „És hol van a családod, a
szomszédod, barátaid, munkatársaid? Őket miért nem kerested meg az üzenettel,
őket miért nem hordoztad az örökélet felé vivő úton?" Felelősségünkről komolyan
elgondolkodtunk, és bizonyára sokakban felmerült a változás igénye, amíg lehet!
Délben
kedvesen, finom falatokkal vendégelték meg a gyülekezetet a Gábor család
tagjai. Köszönet a dolgos kezeknek!
Felettébb
felemelő, tartalmas és hasznos szombat részesei lehettünk. A sikeren
felbuzdulva jövőre is szeretnénk számukra lehetőséget, alkalmat teremteni a
szolgálatra.
K. M.
|