Kiskőrösön megkezdte a gyülekezet a missziót. Egy előadás-sorozat indult decemberben, amihez bevezetésképpen, november 21-re, ÉKG koncertet szerveztünk.

A Relay-en (a divízió misszió- és vezetőképző programja) egy másfaja missziós módszert tanultunk, ami igen eredményes, ezt próbáltuk itt ki. A lényege, hogy már a koncert előtt aktívan jelen voltunk a városban, kiosztottunk több száz kártyanaptárt, színes tollakat idézettel, héliumos lufikat az oviknál. Ezeknek semmi más céljuk nem volt, mint feltétel nélkül ajándékba adni valamit az embereknek csupán azért, hogy „legyen egy szép estéjük". A célunk az volt, hogy pozitív benyomásuk legyen az adventistákról, és ismerős legyen az arcunk. Ezek után ugyanott, ugyanazok az emberek koncertmeghívókat osztottak, amit egy ismerős arctól könnyebben elfogad bárki, mint vadidegentől. És kicsiny gyülekezetünk megélte a csodát: ahhoz képest, hogy mekkora a város, nagyon-nagyon sokan eljöttek - sokkal többen, mint amit titokban reméltünk, mintegy 250-en voltunk.

A kórus már reggeltől velünk töltötte a szombatot, egy egészen különös nap volt ez. Délelőtt sok-sok nagyon szép ének- és zeneszolgálatot hallhattunk, majd Udvar Renáta prédikált. Ezután közös ebéd volt, finomabbnál finomabb ételekkel, majd az egész délutáni rész csak szolgálatból állt, az egyik éneket a gyülekezet is megtanulta, és közösen énekeltük. Nagy élmény volt ez a tagoknak.

Este a művelődési ház színháztermében segélykoncertet adott a kórus a Sorsok alapítvány javára, ami fergetegesen jól sikerült. A közönségnek nagyon tetszett, többen is énekeltek a kórussal együtt a sorok között. Ezután pedig ifjúsági estet szerveztük, ahová több, más felekezetbe járó és nem hívő fiatalt is meghívtunk. Szerettük volna kihasználni a lehetőséget, hogy ilyen sok fiatal eljön, és megmutatni a városnak, hogy az adventista egyháznak is van ifjúsága, ahová a szülők nyugodtan elengedhetik a gyerekeiket.

Az este élménydúsra és maradandóra sikeredett. Rövid áhítattal kezdtünk, Udvar Renáta beszélt a tékozló fiúról, s végül egy keresztre mi is feltehettük jelképesen azokat a dolgokat, amiktől szeretnénk megszabadulni. Énekeltünk párat s játszottunk egész este. A gyülekezet tagjai gondoskodtak arról, hogy az asztalok roskadásig legyenek finomságokkal, éjjel még kaptunk egy hatalmas adag friss fánkot, kicsivel utána több száz palacsintát is. Az egyik szobát berendeztük teaháznak, sok pléddel, párnával, fotellal, mécsessel, habár nem sokan teáztak, de mindenki idetömörült be, és közösségi játékokat játszottunk (60 szituációt végigjátszottunk beugrón J). Kifejezetten jó volt a hangulat, sok kacagással, jókedvűen telt az este. Egy másik helyiségben pingpongozni lehetett, sokat forgóztunk, volt, hogy összeértünk az asztal körül. Éjfélkor még javában játszottunk.

Kb. 15 nem adventista fiatal jött el a koncert után az ifjúságira, páran egész sokáig maradtak, volt, aki teljesen végig. Nagyon hálásak voltak, hogy itt lehettek, kérték, hogy máskor is hívjuk őket. Ennek kifejezetten örülünk, hiszen ez volt az elsődleges célunk. Többen még másnap is telefonáltak, hogy megköszönjék az estét, mert jól érezték magukat. Az az álmunk, hogy ezek a fiatalok rendszeresen eljöjjenek a szombat esti ifjúságikra, és jól érezzék magukat köztünk, majd örökre megtartsuk őket a közösségünkben. Nagyon hálásak vagyunk Istennek, hogy így megáldotta a mi gyenge próbálkozásunkat.

Zsu, Kiskörösről