oldal 1 / 3
Isten törvényének nagy alapelveit a Tízparancsolat foglalja
össze és Krisztus élete is ezt szemlélteti. A Tízparancsolat Isten szeretetét,
akaratát fejezi ki és meghatározza az ember magatartását és kapcsolatait. Ez
minden korban, minden emberre kötelező. Ez a törvény Isten és népe közötti
szövetség alapja, és Isten ítéletében zsinórmérték. A Szentlélek munkája által
rámutat a bűnre, és vágyat ébreszt a Megváltó után. A megváltás nem
cselekedetekből, hanem kegyelemből van, és a kegyelem gyümölcse a Tízparancsolat
betartása. Az engedelmesség fejleszti a keresztény jellemet és boldogságot ad.
Ez bizonyítja az Úr iránti szeretetet és embertársaink iránti aggodalmunkat. Az
engedelmes hit Krisztus élet-átalakító hatalmát mutatja be, és így erősíti a
keresztény bizonyságtételét. (2Móz 20:1-17; Zsolt 40:7-8; Mt
22:36-40; 5Móz 28:1-14; Zsid 8:8-10; Jn 16:7-10; 1Jn 5:3; Róm 8:3-4; Ef 2:8-10;
Zsolt 19:7-14; Mt 5:17-20)
Minden szem a hegyre
szegeződött. A hegy ormát egyre sötétedő sűrű felhő takarta, amely egyre
lejjebb ereszkedett, és végül az egész hegyet titokzatosság borította. A
sötétből villámok cikáztak, és mennydörgés visszhangzott. „Az egész Sínai-hegy
pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tűzben, és felmegy vala
annak füstje, mint a kemencének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala... És a
kürt szava mindinkább erősödik vala." (2Móz 19:18-19) Isten jelenlétének ez a
megnyilatkozása olyan hatalmas volt, hogy egész Izrael remegett.
A mennydörgés és kürt
hangja hirtelen elhallgatott. Félelmetes lett a csend. Isten a hegyen állt.
Sűrű sötétség vette körül, és megszólalt a sötétből. Népe iránti mélységes szeretettől
indítva kihirdette a Tízparancsolatot. Mózes így szólt: „Az Úr a Sínai-hegyről
jött... tízezer szent közül jelent meg, jobbja felől tüzes törvény vala a számukra.
Bizony, szereti Ő a népeket!Mind a kezednél vannak az Ő szentjei, odaszegődnek
a te lábaidhoz, és hallgatják a te beszédeidet" (5Móz 33:2-3).
Amikor Isten a
Sínai-hegyről kihirdette a törvényt, nemcsak a világegyetem fenséges és legfőbb
tekintélyeként, hanem népe megváltójaként is kinyilatkoztatta magát(2Móz 20:2).
Mivel Ő Megváltó, nemcsak Izraelnek, hanem az egész emberiségnek megparancsolta
(Préd 12:15), engedelmeskedjenek a tíz tömör, minden részletre kiterjedő és
határozott szabálynak, amely magában foglalja az embernek Isten és embertársai
iránti kötelességeit.
Isten a következőket mondta:
„Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem.
Ne csinálj magadnak
faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek
alant a földön, vagy amelyek a vizekben, a föld alatt vannak.
Ne imádd, és ne tiszteld
azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki
megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad- és negyedíziglen, akik engem
gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem
szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.
Az Úrnak, a te Istenednek
nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő
nevét hiába felveszi.
Megemlékezzél a
szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd
minden dolgodat; de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja; semmi
dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se
szolgálóleányod; se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van; mert
hat napon teremté az Úr az eget és a Földet, a tengert és mindent, ami azokban
van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját,
és megszentelé azt.
Tiszteld atyádat és
anyádat, hogy hosszúideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád
tenéked.
Ne ölj.
Ne paráználkodjál.
Ne lopj.
Ne tégy a te felebarátod
ellen hamis tanúbizonyságot.
Ne kívánd a te
felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se
szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé" (2Móz
20:3-17).
A törvény természete
Isten törvénye - a
Tízparancsolat - Isten jellemének tükörképe, amely az erkölcsi, a lelki és a
minden részletre kiterjedő, egyetemes elveket foglalja magában.
A törvényadó
jellemének tükörképe. A Szentírás Isten tulajdonságaival azonosítja Isten törvényét. Akárcsak
Isten, „az Úrnak törvénye tökéletes", és „az Úrnak parancsolata világos" (Zsolt
19:8-9). „A törvény szent, és a parancsolat szent, igaz és jó." (Róm 7:12)
„Minden parancsolatod igazság. Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy
azokat örökké állandókká tetted." (Zsolt 119:151-152) Valóban, „minden
parancsolatod igaz" (Zsolt 119:172).
Erkölcsi törvény. A Tízparancsolatban Isten
elmondja, hogyan kell az embernek viselkednie. A Tízparancsolat meghatározza
Teremtőnkkel és Megváltónkkal való viszonyunkat és embertársaink iránti
kötelességünket. A Szentírás Isten törvényének áthágását bűnnek nevezi (1Jn
3:4).
Lelki törvény. „A törvény lelki."(Róm 7:14) Ezért
a törvénynek csak a Lélek gyümölcseit termő lelki ember tud engedelmeskedni (Jn
15:4; Gal 5:22-23). Isten Lelke teszi képessé az embert Isten akaratának
cselekvésére (ApCsel 1:8; Zsolt 51:11-14). Ha Krisztusban maradunk, megkapjuk a
szükséges erőt ahhoz, hogy dicsőségére gyümölcsöt teremhessünk (Jn 15:5).
Az emberi törvények csak a
látható cselekedetekre vonatkoznak A Tízparancsolatnak azonban „nincs határa"
(Zsolt 119:96); legtitkosabb gondolatainkra, vágyainkra és érzéseinkre is
kiterjed, mint amilyen a féltékenység, irigység, kívánság és becsvágy. A
Hegyibeszédben Jézus hangsúlyozta a törvény lelki kiterjedését, megvilágítva
azt, hogy a törvény áthágása a szívben kezdődik (Mt 5:21-22, 27-28; Mk
7:21-23).
Pozitív törvény. A Tízparancsolat több, mint a
tilalmak rövid sorozata. A Tízparancsolat nagy horderejű elveket tartalmaz.
Nemcsak arra terjed ki, hogy mit nem szabad cselekednünk, hanem arra is, hogy
mit kell cselekednünk. Nemcsak tartózkodnunk kell a bűnös cselekedetektől és
gondolatoktól; meg kell tanulnunk jóra használni Isten adta képességeinket és
ajándékainkat. Tehát minden nemleges parancsnak van egy igenlő párja.
Például a hatodik
parancsolatnak: „Ne ölj!", pozitív oldala is van: „Őrizd az életet!" „Isten azt
akarja, hogy követői igyekezzenek mindazok jólétét és boldogságát elősegíteni,
akik befolyásuk hatókörébe kerülnek. Mélyebb értelemben az evangéliumi megbízás
- a megváltás és a Jézus Krisztusban való örök élet jó híre - a hatodik
parancsolatban foglalt igenlő elven alapszik."[1]
A Tízparancsolat törvényét
„nem a tiltás, hanem az irgalom felől kell megközelíteni. Tilalmai az
engedelmességből származó boldogság biztosítékai. Ha Krisztusban fogadjuk el, a
Tízparancsolat megtisztítja jellemünket, s ezáltal boldoggá tesz bennünket az
örökkévalóságban. Az engedelmes ember számára a Tízparancsolat védőfalat jelent.
Isten jóságát szemléljük benne, aki az igazság változhatatlan elveinek
kinyilatkoztatása által meg akarja oltalmazni az embert a törvényszegés okozta
minden rossztól."[2]
Egyszerű törvény. A Tízparancsolat mindenre kiterjed
a maga egyszerű tömörségében. E parancsolatok olyan rövidek, hogy egy gyermek
is hamar megtanulhatja kívülről azokat, mégis olyan sokrétűek, hogy minden
előfordulható bűntettet érintenek.
„Isten törvényében nincs
titokzatosság. Mindenki megértheti a benne foglalt nagy igazságot. A legszerényebb
képességű ember is megértheti rendelkezéseit, életét és jellemét a benne
foglalt mennyei zsinórmértékhez igazíthatja."[3]
Az elvek törvénye. A Tízparancsolat minden helyes elv
összefoglalása, minden korszak emberiségének szól. A Szentírás ezt mondja:
„Istent féljed, és az Ő parancsolatait megtartsad; mert ez az embernek fő
dolga!" (Préd 12:15).
A Tízparancsolat - a tíz
ige (2Móz 34:28) - két részből áll. Ezt jelzi a két kőtábla, amelyre Isten
ráírta (5Móz 4:13). Az első négy parancsolat Teremtőnk és Megváltónk iránti
kötelességünket, az utolsó hat pedig az emberek iránti kötelességünket
szabályozza.[4]
Ez a két részre osztás a
szeretet két nagy alapelvéből származik, amely alapján Isten irányítja
országát: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes
lelkedből, és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint
magadat" (Lk 10:27, vö. 5Móz 6:4-5; 3Móz 19:18). Aki követi ezeket az elveket,
az összhangban lesz a Tízparancsolattal, mert a parancsolatok ezeket az elveket
részletesebben fejezik ki.
Az első parancsolat az
igaz Isten kizárólagos imádását írja elő. A második megtiltja a bálványimádást.[5] A harmadik elítéli Isten nevének
tiszteletlen emlegetését, beleértve a hamis esküt. A negyedik a szombat
megtartására szólít, és az igaz Istent a Menny és a Föld teremtőjeként mutatja
be.
Az ötödik parancsolat
kimondja, hogy a gyermekek engedelmeskedjenek, szüleiknek, Isten olyan
eszközeinek, akiknek tovább kell adniuk kinyilatkoztatott akaratát az utánuk
következő nemzedékeknek (lásd 5Móz 4:6-9; 6:1-7). A hatodik védi az életet,
mint szent dolgot. A hetedik megparancsolja az erkölcsi tisztaságot, és
oltalmazza a házastársi kapcsolatot. A nyolcadik védi a tulajdont. A kilencedik
őrzi az igazmondást, és óv a becstelenségtől. A tizedik pedig minden emberi
kapcsolat gyökerét érinti, mert megtiltja a mások tulajdonának kívánását.[6]
Páratlan törvény. A Tízparancsolatnak az a csodálatos
sajátossága, hogy Isten az egész nép számára hallhatóan mondta e szavakat (5Móz
5:22). Nem bízta ezt a törvényt a feledékeny emberi értelemre, hanem a
parancsolatokat saját ujjával véste két kőtáblára, amelyet a templom
frigyládájában kellett őrizni (2Móz 31:18; 5Móz 10:2).
Isten úgy segítette
Izraelt a parancsolatok alkalmazásában, hogy kiegészítő törvényeket adott,
amelyek részletezték a vele és egymással való viszonyukat. E törvények egyrészt
Izrael polgári ügyeire összpontosultak (polgári törvények), másrészt a
szentélyszolgálat szertartásait szabályozták (ceremoniális törvények). Isten e kiegészítő
törvényeket közvetítőn, Mózesen keresztül közölte a néppel, aki beírta ezeket a
„törvénykönyvbe", és azt az Isten „szövetségládája oldalához" tette (5Móz
31:25-26) - nem a ládába, ahova Isten legfőbb kinyilatkoztatását, a
Tízparancsolatot helyezte. Ezeket a kiegészítő törvényeket Mózes törvényének
könyveként (Józs 8:31; Neh 8:1; 2Krón 25:4) vagy egyszerűen Mózes törvényeként
(2Kir 23:25; 2Krón 23:18) ismerték.[7]
Gyönyörűséges
törvény. Isten
törvénye megérinti a lelket. Így szólt a zsoltáríró: „Mely igen szeretem a te
törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!" „Inkább szeretem... a te
parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat." Még amikor
„nyomorúság és keserűség ért engem... a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem"
(Zsolt 119:97, 127, 143). Azoknak, akik szeretik Istent, „az Ő parancsolatai...
nem nehezek" (1Jn 5:3). A törvényszegők tartják a törvényt súlyos igának,
hiszen a bűnös ember „Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is
teheti" (Róm 8:7).
|