Bármerre járok, bármilyen médiát engedek közel magamhoz, lépten-nyomon belebotlok a szexbe. Szinte valósággal zsibog a levegő az erotikus "sugárzástól". Ha bekapcsolom a rádiót, és esetleg értek néhány szót angolul, Tom Jones máris a szexre irányítja a figyelmem, amikor egy szám alatt 30-szor vallja kedvesét "Sex bomb"-nak. Bryan Adams ugyan sokkal finomabban közelíti meg a kérdést, ám az eredmény az ő már-már klasszikus balladájában is ugyanaz: "Let's make love!". Ha elmegyek az újságos előtt, a felső három sorból töményen ömlik a fejembe a pornó. Ha a benzinkútnál várom a soromat a pénztár előtt, hosszú sorokban látom magam előtt a szexuális töltetű DVD-k és VHS-ek kínálatát. A tévében a legártalmatlanabbnak tűnő filmek is hemzsegnek a meztelenségtől. És akkor még egy szót sem szóltam az ingyenes E-mail fiókomba érkező napi 10 szexreklámról, a csetről és az Internet adta "korlátlan lehetőségektől".

Ahogy közeledik a szeptember, kisfiunk egyre gyakrabban kérdezi meg tőlünk, hogy hányat kell még aludni a nagy napig, amikor az eddig óvodás kisfiú végre iskolás nagyfiú lesz. Így, mivel hetente legalább kétszer elő kell vennem a naptárt, hogy együtt végigszámoljuk az addig előttünk álló napokat, úgy gondoltam, ez jó apropó lehet ahhoz, a magam, és talán az ön számára is átgondoljak néhány dolgot, amit ezzel a fontos kérdéssel kapcsolatosan tudni kell.

Amikor egy kisgyermek megszületik, a köldökzsinór elvágása látványosan jelzi, hogy immáron egy különálló emberi lénnyel állunk szemben, aki testileg már nem része az édesanyjának. Van azonban egy másik köldökzsinór is, amely láthatatlan, de annál erősebb kötelekkel köti a gyermeket szüleihez. Ezeket a köteleket az érzelmi függés szálaiból sodorták. A gyermekkor ideje alatt ennek a lelki köldökzsinórnak életmentő szerepe van, mert teret biztosít a szülő gondoskodásának, védelmének, vezetésének. A felnőtté válás során azonban a lelki köldökzsinór kötelei egyre lazábbá válnak, majd ideális esetben bekövetkezik az a helyzet, hogy a szülő és a gyermek kapcsolatát már nem a függőség, az alá- és fölérendeltség, a kritikátlan engedelmesség, vagy éppen a kiszolgáltatottság határozza meg. Egy ilyen helyzetben szülő és gyermeke egyenrangú, a saját életéért felelősséget vállaló, önálló nézetekkel és véleménnyel bíró, egymást kölcsönösen tisztelő és elismerő emberként áll egymás mellett.