A Hetednapi Adventista Egyház 28 hitelve
Az adventisták a Bibliát tartják hitük
egyedüli alapjának, és bizonyos alapvető hittételeket a Szentírás
tanításának tartanak. Az itt felvázolt hitelvek azt mutatják be, hogyan
érti és magyarázza az egyház a Szentírás tanításait. E megállapítások
felülvizsgálata a generál konferenciai ülésszaktól várható el, ha a
Szentlélek a bibliai igazság teljesebb megértésére vezeti az egyházat,
vagy ha az Isten szent Szavának tanításaira kifejezőbb szavakat
találunk.
Megjelentek a 28 hitelv tanulmányozását segítő füzetek. Megtalálható a letöltések között.
|
|
A Szentírás - az Ó- és Újtestamentum - Isten írott szava. Ő ihlette szent embereit, akik elmondták és leírták azt, amire a Szentlélek indította őket. Isten mindent közölt az emberrel Igéjében, ami a megváltáshoz szükséges. A Szentírás Isten akaratának tévedhetetlen kinyilatkoztatása. Ez a jellem mértékadója, a tapasztalatok próbája, a hitelvek mérvadó kinyilatkoztatása és Isten történelmi cselekedeteinek megbízható forrása. (2Pt 1:20–21; 2Tim 3:16–17; Zsolt 119:105; Péld 30:5–6; Ésa 8:20; Jn 17:17; 1Thessz 2:13; Zsid 4:12)
|
Tovább...
|
|
Egy az Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek, a három örökkévaló személy egysége. Isten halhatatlan, mindenható, mindent tudó, mindenek fölött való és mindig jelenlevő. Önkinyilatkoztatásából tudjuk, hogy végtelen és meghaladja az emberi felfogóképességet. Örökké méltó az imádatra, csodálatára és minden teremtmény szolgálatára. (5Móz 6:4; Mt 28:19; 2Kor 13:14; Ef 4:4–6; 1Pt 1:2; 1Tim 1:17; Jel 14:7)
|
Tovább...
|
|
Isten, az örökkévaló Atya a Teremtő, a Forrás, a Megtartó és Úr minden teremtmény fölött. Igazságos és szent, irgalmas és könyörületes, késedelmes a haragra, bővölködik állhatatos szeretetben és hűségben. A Fiúban és a Szentlélekben meglévő tulajdonságok és erők szintén az Atya kinyilatkoztatásai. (1Móz 1:1; Jel 4:11; 1Kor 15:28; Jn 3:16; 1Jn 4:8; 1Tim 1:17; 2Móz 34:6–7; Jn 14:9)
|
Tovább...
|
|
Isten, örökkévaló Fiú, Jézus Krisztusban öltött testet. Őáltala teremtetett minden, benne lett nyilvánvalóvá Isten jelleme, általa teljesedett az emberiség megváltása és Ő ítéli meg a földet. Az örökké igaz Isten igaz emberré lett Jézus Krisztusban. A Szentlélek által fogantatott és Szűz Máriától született. Emberként élt, mint ember megkísértetett, de tökéletes megtestesítője volt Isten igazságosságának és szeretetének. Csodái által kinyilatkoztatta Isten hatalmát, és bizonyította, hogy Ő a megígért Messiás. Bűneinkért önként vállalta helyettünk a szenvedést és a kereszthalált; feltámadt a halálból és felment a mennybe, hogy közbenjárjon értünk a mennyei szentélyben. Népe végleges megszabadításáért újra eljön dicsőségben, és mindent újjátesz. (Jn 1:1–3,14; Kol 1:15–19; Jn 10:30; 14:9; Róm 6:23; 2Kor 5:17–21; Jn 5:22; Lk 1:35; Fil 2:5–11; Zsid 2:9–18; 1Kor 15:3–4; Zsid 8:1–2; Jn 14:1–3).
|
Tovább...
|
|
Isten, örökkévaló Lélek, együttműködött az Atyával és a Fiúval a teremtésben, a testet-öltésben és a megváltásban. Ő ihlette a Szentírás íróit, Ő töltötte be Krisztus életét erővel, Ő vonzza és győzi meg az embereket, Ő újítja meg és formálja Isten képére azokat, akik engedelmeskednek. Azért küldte el az Atya és a Fiú, hogy mindig gyermekeivel legyen; az egyháznak lelki ajándékokat adjon és Krisztus bizonyságtevő szolgálatára képesítsen; és a Szentírással összhangban minden igazságra elvezessen. (1Móz 1:1–2; Lk 1:35; 4:18; ApCsel 10:38; 2Pt 1:21; 2Kor 3:18; Ef 4:11–12; ApCsel 1:8; Jn 14:16–18,26; 15:26–27; 16:7–13)
|
Tovább...
|
|
Isten mindenek Teremtője. Teremtő munkájának hiteles történetét a Szentírás nyilatkoztatta ki. Hat nap alatt alkotta az Úr "a mennyet és a földet", valamint minden földi élőlényt és az első hét hetedik napján megpihent. Befejezett teremtő munkájának állandó emlékezetéül megalapította a szombatot. Az első emberpár mint a teremtés koronája Isten képére és hasonlatosságára teremtetett. Nekik adatott a föld és az azon lévő minden teremtmény feletti felelősségteljes uralom, mivel Isten gondjukra bízta, hogy vigyázzanak arra. Amikor a teremtés befejeződött, Isten dicsősége kijelentette: "Imé igen jó". (1Móz 1:2; 2Móz 20:8–11; Zsolt 19:1–7; 33:6–9; 104; Zsid 11:3)
|
Tovább...
|
|
Az első emberpár Isten képmására lett teremtve egyéniséggel, hatalommal és szabadsággal, hogy gondolkodjon és cselekedjen. Bár teremtett szabad lény, a test, a lélek és a szellem oszthatatlan egysége, mégis Istentől függ az élete. Amikor ősszüleink nem engedelmeskedtek Istennek, megtagadták Istentől való függőségüket és elveszítették Istentől kapott kiváltságukat. Isten képmása összetört bennük, és a halál alattvalóivá lettek. Utódaik ezt a megromlott természetet és annak következményeit öröklik. Gyengeségekkel és bűnös hajlamokkal születnek. De Isten megbékéltette magával a földet Krisztusban, és Szentlelke által a bűnbánó halandó emberben helyreállítja Alkotója képmását. Isten dicsőségére lettek teremtve, és azért hivattak el, hogy szeressék Őt és egymást, és viseljenek gondot környezetükre. (1Móz 1:26–28; 2:7; Zsolt 8:4-8; ApCsel 17:24-28; 1Móz 3; Zsolt 51:5; Róm 5:12–17; 2Kor 5:19–20; Zsolt 51:10; 1Jn 4:7–8,11,20; 1Móz 2:15)
|
Tovább...
|
|
Az egész emberiség belebonyolódott az Isten és Sátán közötti nagy küzdelembe, ami Isten jelleme, törvénye és a világmindenség fölötti uralom kérdése körül forog. A harc a mennyben kezdődött, amikor egy szabad akaratú teremtett lény önmagát felmagasztalva Isten ellenségévé, Sátánná vált, és az angyalok egy részét is fellázította. E világba is behozta a lázadás szellemét, amikor Ádámot és Évát bűnre vitte. Az ember bűne azt eredményezte, hogy az emberiség elvesztette istenképűségét, a teremtett világ rendje felbomlott, és a föld a vízözön idején elpusztult. E világ az egyetemes küzdelem színtere lett, amit az egész univerzum figyelemmel kísér. De Isten szeretete végül is igazolódik. Krisztus, hogy segítse népét a harcban, elküldi Szentlelkét és a jó angyalokat, hogy az üdvösség útján vezessék, védelmezzék és oltalmazzák őket. (Jel 12:4–9; Ésa 14:12–14; Ez 28:12–18; 1Móz 3; Zsid 1:14; Róm 1:19–32; 5:12–21; 8:19–22; 1Móz 6–8; 1Kor 4:9; 2Pt 3:6)
|
Tovább...
|
9. Krisztus élete, halála és feltámadása |
|
Krisztus élete - mely Isten akarata iránti tökéletes engedelmesség volt -, szenvedése, halála és feltámadása által gondoskodott Isten az emberi bűn engesztelésének egyetlen eszközéről úgy, hogy akik elfogadják ezt az áldozatot, azoknak örök életük lehet, és az egész teremtett világ jobban megértheti a Teremtő örökkévaló szeretetét. Ez a tökéletes engesztelés igazolja Isten szent törvényének igazságosságát és könyörülő jellemét, mert mindkettő elítéli bűneinket, de gondoskodik a megbocsátásról. Krisztus halála helyettesítő és engesztelő, megbékéltető és átalakító. Krisztus feltámadása Istennek a gonosz erők feletti diadalát hirdeti. Azoknak, akik a megváltást elfogadják, végső győzelmet biztosít a bűn és a halál felett. Nyilvánvalóvá teszi Jézus Krisztus hatalmát, aki előtt mennyen és földön minden térd meghajol. (Jn 3:16; Ésa 53; 1Pt 2:21–22; 1Kor 15:3–4,20–22; 2Kor 5:14–15,19–21; Róm 1:4; 3:25; 4:25; 8:3–4; 1Jn 2:2; 4:10; Kol 2:15; Fil 2:6–11)
|
Tovább...
|
|
Isten végtelen szeretetéből és kegyelméből Krisztust, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy Isten igazsága legyünk Ő benne. A Szentlélek vezetésével felismerjük nyomorúságunkat, bűnösségünket, megbánjuk vétkeinket és gyakoroljuk hitünket Jézusban, mint Úrban és Krisztusban, helyettesben és példaképben. Ez az üdvösséget adó hit az Ige isteni hatalmát váltja valóra és ez Isten kegyelmének ajándéka. Krisztus által megigazultak vagyunk, Isten fiaivá és leányaivá fogadott, és megszabadultunk a bűn uralma alól. A Lélek által újjászületünk és megszentelődünk. A Lélek megújítja elménket, beírja Isten szeretet-törvényét szívünkbe, és erőt ad a szent életre. Benne maradva az isteni természet részesei leszünk, és miénk a megváltás bizonyossága most és az ítéletkor. (2Kor 5:17–21; Jn 3:16; Gal 1:4; 4:4–7; Tit 3:3-7; Jn 16:8; Gal 3:13–14; 1Pt 2: 21–22; Róm 10:17; Lk 17:5; Mk 9:23–24; Ef 2:5–10; Róm 3:21–26; Kol 1:13–14; Róm 8:14–17; Gal 3:26; Jn 3:3–8; 1Pt 1:23; Róm 12:2; Zsid 8:7–12; Ez 36:25–7; 2Pt 1:3–4; Róm 8:1–4; 5:6–10)
|
Tovább...
|
11. Növekedés Krisztusban |
|
Jézus kereszthalála által győzedelmeskedett a gonosz erői felett. Ő, aki földi szolgálata során legyőzte a démoni lelkeket, megtörte hatalmukat és biztossá tette végső megsemmisülésüket. Jézus győzelme nekünk is győzelmet ad a gonosz erők felett, amelyek még most is arra törekszenek, hogy irányítsanak minket, miközben Vele járunk békességben, örömben és szeretetének bizonyosságában. Most már a Szentlélek lakozik bennünk és felhatalmaz minket. Jézus, mint Megváltónk és Urunk mellett szüntelen elkötelezve, szabaddá tétettünk múltbeli tetteink terhétől. Többé már nem a sötétségben élünk, félve a gonosz erőktől, a tudatlanságtól és korábbi életünk értelmetlen voltától. Ebben az új szabadságban, amit Jézusban nyertünk, arra hivattunk el, hogy növekedjünk az Ő jellemének hasonlatosságában azáltal, hogy naponta ápoljuk a Vele való bensőséges kapcsolatunkat az imádság és az Ige tanulmányozása által, elmélkedve tanításai és az O gondviselése felett, valamint az Őt dicsőítő éneklés, a közös istentisztelet, és az egyház missziójában való közreműködésünk által. Miközben a körülöttünk lévők szerető szolgálatára szenteljük magunkat, és bizonyságot teszünk az Ő megváltói munkájáról, Szentlelke általi állandó jelenlétével minden percünket és minden feladatunkat lelki tapasztalattá alakítja át. (Zsolt 1:1–2; 23:4; 77:12–13; Kol 1:13–14; 2:6, 14–15; Lk 10:17–20; Ef 5:19–20; 6:12–18; 1Thessz 5:23; 2Pt 2:9; 3:18; 2Kor 3:17–18; Fil 3:714; 1Thessz 5:16–18; Mt 20:25–28; Jn 20:21; Gal 5:22–25; Róm 8:38–39; 1Jn 4:4; Zsid 10:25.)
|
Tovább...
|
|
Az egyház a hívők közössége, akik Jézus Krisztust Uruknak és Megváltójuknak vallják. Az Ótestamentom korában élő nép lelki utódaiként Isten minket is a világból hívott ki. Imádkozásra, a közösségvállalásra, az Ige meghallására, az úrvacsora ünneplésére, az egész emberiség szolgálatára és az evangélium egész világon való hirdetésére léptünk közösségre egymással. Az egyház megbízatását Krisztustól - a testet öltött Igétől - és a Szentírásból - az írott Igéből - kapta. Az egyház Isten családja: Őáltala elfogadott gyermekek, akik a megújított szövetség szerint élnek. Az egyház Krisztus teste, a hit közössége, amelynek maga Krisztus a feje. Az egyház a menyasszony, akiért Krisztus meghalt, hogy megtisztítsa és megszentelje. Diadalmas visszatértekor dicsőséges egyházat állít maga elé, minden korok hűségeseit, vérén megváltottakat, akiken nincs szeplő vagy sömörgőzés, hanem szentek és feddhetetlenek. (1Móz 12:3; ApCsel 7:38; Ef 4:11–15; 3:8–11; Mt 28:19–20; 16:13–20; 18:18; Ef 2:19–22; 1:22–23; 5:23–27; Kol 1:17–18)
|
Tovább...
|
13. A maradék és küldetése |
|
Az egyetemes egyházat azok
alkotják, akik őszintén hisznek Krisztusban; de az utolsó időkben, az általános
hitehagyás idejében maradékot hív el, hogy megtartsa Isten parancsolatait és a
Jézus hitét. Ez a maradék hirdeti az ítélet órájának elérkeztét, a Krisztus
általi megváltást és Krisztus második eljövetelének közelségét. A Jelenések
könyve 14. fejezetében a három angyal jelképezi ezt az üzenetet, amely
egybeesik a mennyben folyó ítélettel, a földön pedig bűnbánatot és megújulást
eredményez. Minden hívőnek szól a meghívás, hogy személyesen vegyen részt az
evangélium világszéles hirdetésében. (Jel 12:17; 14:6-12; 18:1-4;
2Kor 5:10; Júd 3:14; 1Pt 1:16-19; 2Pt 3:10-14; Jel 21:1-14)
|
Tovább...
|
14. Krisztus testének egysége |
|
Az egyház egy test sok taggal, kihívva minden nemzetből, ágazatból, nyelvből
és népből. Krisztusban új teremtés vagyunk. Az egyházat nem oszthatja meg faji,
kulturális, műveltségbeli és nemzetiségi, valamint alacsony és magasabb rendű,
szegény és gazdag, férfi és nő szerinti megkülönböztetés. Krisztusban
mindannyian egyenlők vagyunk, akiket Vele és egymással egy Lélek tart
közösségben. Azért vagyunk, hogy részrehajlás és fenntartás nélkül szolgáljunk
és szolgáljanak nekünk. A Szentíráson keresztül - amelyben Jézus Krisztus
önmagát nyilatkoztatta ki - mindannyian ugyanannak a hitnek és reménységnek
vagyunk részesei, és ezt bizonyságul hirdetjük mindeneknek. Ennek az egységnek
a forrása a Szentháromság egylényegűségében van, aki gyermekének fogadott
minket. (Róm 12:4-5; 1Kor 12:12-14; Mt 28:19-20; Zsolt 133:1; 2Kor
5:16-17; ApCsel 17:26-27; Gal 3:27-29; Kol 3:10-15; Ef 4:14-16; 4:1-6; Jn
17:20-23)
|
Tovább...
|
|
A
keresztség által megvalljuk Jézus Krisztus halálába és feltámadásába vetett
hitünket, és bizonyságot teszünk arról, hogy meghaltunk a bűnnek és új életben
akarunk járni. Így elismerjük Krisztust Urunknak és Megváltónknak, népe leszünk
és egyháza tagjaiként fogad be minket. A keresztség Krisztussal való
szövetségünknek, bűneink bocsánatának és a Szentlélek elnyerésének jelképe.
Vízben alámerítkezéssel történik. Feltétele a Jézusban való hit megvallása és a
bűnbánat bizonyossága. A Szentírás tanulmányozása és tanításainak elfogadása
után következik a keresztség. (Róm 6:1-6; Kol 2:12-13; ApCsel
16:30-33; 22:16; 2;38; Mt 28:19-20)
|
Tovább...
|
|
Az
úrvacsora Jézus testének és vérének jelképeiben való részesedés, mely kifejezi
Urunkba és Megváltónkba vetett hitünket. Az úrvacsora tapasztalatában Krisztus
jelen van, hogy találkozzon népével és erősítse őket. Amikor részt veszünk
benne, örömmel hirdetjük az Úr halálát, amíg visszajön. Az úrvacsorára való
felkészülés magába foglalja az önvizsgálatot, bűnbánatot és megbánást. A Mester
elrendelte a lábmosás szolgálatát, hogy rámutasson a megújult megtisztulásra:
fejezzük ki készségünket egymás szolgálatára keresztényi alázatossággal és
szeretetben egyesítsük szívünket! Minden hívő keresztény részesülhet
úrvacsorában. (1Kor 10:16-17; 11:23-30; Mt 26:17-30; Jel 3:20; Jn
6:48-63; Jn 13:1-17)
|
Tovább...
|
17. Lelki ajándékok és szolgálatok |
|
Egyháza tagjainak Isten minden korban lelki ajándékokat
adományozott, amelyeket szeretet-szolgálatban az egyház és az egész emberiség
javára kellett felhasználniuk. A Szentlélek tevékenysége általi ajándék - aki
úgy adja minden tagnak, amint akarja - biztosítja azokat a képességeket és
szolgálatokat, amelyek az egyház Isten által rendelt küldetésének betöltéséhez
szükségesek. A Szentírás szerint ezek az ajándékok a következő szolgálatokat
foglalják magukba: hit, gyógyítás, prófétálás, igehirdetés, tanítás, irányítás,
megbékéltetés, könyörületesség, önfeláldozó szolgálat, jótékonyság gyakorlása
az emberek segítségére és bátorítására. Néhány tagot Isten elhívott és Lelke
felruházott olyan tevékenységre, amit az egyház a lelkészi, evangélizátori,
apostoli és tanítói szolgálatként ismer el. Céljuk, a tagok felkészítése a
szolgálatra, az egyház lelki érettség fokára emelése, hitben és istenismeretben
való ápolása. Ha a tagok, mint Isten sokféle kegyelmének hűséges sáfárai alkalmazzák
e lelki ajándékokat, akkor az egyház védett a hamis tantételek romboló
befolyásától, fejlődik, Istentől gyarapodik hitben, szeretetben épül fel.
(Róm 12:4-8; 1Kor 12:9-11,27-28; Ef 4:8,11-16; ApCsel 6:1-7; 1Tim 2:1-3; 1Pt
4:10-11)
|
Tovább...
|
18. A prófétaság ajándéka |
|
A prófétaság a Szentlélek egyik ajándéka. Ez az ajándék a
maradék egyház ismertetőjele, ami E. G. White szolgálatában nyilvánult meg.
Mivel Isten hírnöke, írásai az igazság állandó, irányadó forrásai, amelyek az
egyházat vigasztalják, vezetik, tanítják és eligazítják. Nyilvánvalóvá teszik,
hogy a Biblia az a zsinórmérték, amellyel minden tanítást és tapasztalatot meg
kell vizsgálni. (Jóel 2:28-29; ApCsel 2:14-21; Zsid 1:1-3; Jel
12:17; 19:10)
|
Tovább...
|
|
Isten törvényének nagy alapelveit a Tízparancsolat foglalja
össze és Krisztus élete is ezt szemlélteti. A Tízparancsolat Isten szeretetét,
akaratát fejezi ki és meghatározza az ember magatartását és kapcsolatait. Ez
minden korban, minden emberre kötelező. Ez a törvény Isten és népe közötti
szövetség alapja, és Isten ítéletében zsinórmérték. A Szentlélek munkája által
rámutat a bűnre, és vágyat ébreszt a Megváltó után. A megváltás nem
cselekedetekből, hanem kegyelemből van, és a kegyelem gyümölcse a Tízparancsolat
betartása. Az engedelmesség fejleszti a keresztény jellemet és boldogságot ad.
Ez bizonyítja az Úr iránti szeretetet és embertársaink iránti aggodalmunkat. Az
engedelmes hit Krisztus élet-átalakító hatalmát mutatja be, és így erősíti a
keresztény bizonyságtételét. (2Móz 20:1-17; Zsolt 40:7-8; Mt
22:36-40; 5Móz 28:1-14; Zsid 8:8-10; Jn 16:7-10; 1Jn 5:3; Róm 8:3-4; Ef 2:8-10;
Zsolt 19:7-14; Mt 5:17-20)
|
Tovább...
|
|
A
jóságos Teremtő a teremtés hat napja után a hetedik napon megpihent, és
a szombatot minden ember számára a teremtés emlékévé rendelte. Isten
megmásíthatatlan törvényének negyedik parancsolata Jézus, a szombat Ura
tanításával és gyakorlatával összhangban megkívánja a hetedik napi
szombatnak, mint a nyugalom, az imádkozás, és szolgálat napjának
megtartását. A szombat az Istennel és egymással való bensőséges
kapcsolat napja. Ez a Krisztusban történt megváltás jelképe,
megszentelődésünk jele, hűségünk záloga és Isten eljövendő örök
országának előíze. A szombat Isten és népe közötti örök szövetség
állandó jele. E szent időszak estétől estéig, naplementétől
naplementéig tartó örömteli megtartása Isten teremtő és megváltó
munkájának ünneplése. (1Móz 2:1-3; 2Móz 20:8-11; Lk 4:16;
Ésa 56:5-6; 58:13-14; Mt 12:1-12; 2Móz 31:13-17; Ez 20:12,20; 5Móz
5:12-15; Zsid 4:1-11; 3Móz 23:32; Mk 1:32)
|
Tovább...
|
|
Isten
sáfárai vagyunk: időt és alkalmat, képességet és javakat, a föld áldásait és
forrásait ránk bízta. Felelősséggel tartozunk neki ezek helyes
felhasználásáért. Isten tulajdonjogát a néki és embertársainknak való hűséges
szolgálattal, az evangélium hirdetéséért és egyháza fenntartásáért és
növekedéséért való tizedfizetéssel és adakozással ismerjük el. A sáfárság
kiváltság, amit azért adott Isten, hogy szeretettel munkálkodjunk
embertársainkért, és győzedelmeskedjünk az önzés és a kapzsiság felett. A sáfár
örül azoknak az áldásoknak, amelyeket hűsége eredményeként mások nyernek.
(1Móz 1:26-28; 2:15; 1Krón 29:14; Agg
1:3-11; Mal 3:8-12; 1Kor 9:9-14; Róm 15:26-27; Mt 23:23)
|
Tovább...
|
22. Keresztényi magatartás |
|
Isten
azért hívott el minket, hogy istenfélő emberekhez méltóan a mennyei
alapelvekkel összhangban gondolkozzunk, érezzünk és cselekedjünk. Hogy
a Lélek kialakíthassa bennünk Urunk jellemét csak olyan dologgal
foglalkozzunk, ami krisztusi tisztaságot, egészséget és örömet ad
életünkben. Ez azt jelenti, hogy szórakozásunk és társasági életünk a
keresztényi ízlés és szépség legmagasabb fokán legyen. Figyelembe véve
a kulturális különbségeket, öltözetünk egyszerű, szerény, ízléses és
takaros legyen, azokhoz méltó, akiknek igazi szépsége nem külső
ékességből, hanem a nemes, csendes lélek hervadhatatlan ékességében
áll. Ez azt is jelenti, mivel testünk a Szentlélek temploma, értelmesen
kell gondot viselni róla. A megfelelő gyakorlással és pihenéssel együtt
a lehető legegészségesebb étrendet is el kell fogadnunk, és a
Szentírásban meghatározott tisztátalan ételektől tartózkodnunk kell.
Mivel az alkoholtartalmú italok, a dohányzás, a gyógyszerek és a
kábítószerek felelőtlen használata szervezetünkre ártalmas, ugyancsak
tartózkodjunk ezektől. Ezzel szemben foglalkozzunk olyan dolgokkal,
amelyek gondolatainkat és testünket Krisztushoz hasonlóvá formálják!
Krisztus azt akarja, hogy egészségesek, boldogok és jók legyünk. (Róm 12:1-2; 1Jn 2:6; Ef 5:1-21; Fil 4:8; 2Kor 6:14-7:1; 2Kor 10:5; 1Pt 3:1-4; 1Kor 6:19-20; 10:31; 3Móz 11:1-47; 3Jn 2)
|
Tovább...
|
|
A
házasságot, mely a férfi és nő között életre szóló egység szeretetkapcsolatban,
Isten alkotta az Édenben és Jézus megerősítette. Mivel a keresztény számára a
házasság Isten és a házastárs felé elkötelezettség, ezért csak azonos hitű
társak között köttessen. E kapcsolat a kölcsönös szeretetre, megbecsülésre,
tiszteletre és felelősségre épül, mely Krisztus és egyháza közötti szeretet,
szentség, meghittség és állandóság kapcsolatát tükrözi. Jézus a válásról azt
tanította, hogy házasságtörést követ el az, aki elválik házastársától - kivéve
a paráznaság miatti válást -, és mással házasodik össze. Noha nem minden
családi kapcsolat eszményi, de a Szentlélek vezetésével és a gyülekezet
gondozásával a házasfelek között szeretetközösség jöhet létre, ha teljesen alárendelik
magukat egymásnak Krisztusban. Isten megáldja a családot, és azt akarja, hogy a
családtagok a teljes érettségre segítsék egymást. A szülők tanítsák meg
gyermekeiket Isten szeretetére és a neki való engedelmességre. Példájukkal,
szavaikkal, tanítsák őket arra, hogy Krisztus szerető, nevelő, örökké gyengéd
és gondoskodó, aki azt akarja, hogy az Ő testének - Isten családjának -
tagjaivá legyenek. A család növekvő összetartása az utolsó idők evangéliumi
üzenetének egyik ismertetőjele. (1Móz 2:18-25; Mt 19:3-9; Jn
2:1-11; 2Kor 6:14; Ef 5:21-33; Mt 5:31-32; Mk 10:11-12; Lk 16:18; 1Kor 7:10-11;
2Móz 20:12; Ef 6:1-4; 5Móz 6:5-9; Péld 22:6; Mal 4:5-6)
|
Tovább...
|
24. Krisztus szolgálata a mennyei templomban |
|
Van
szentély a mennyben, az igazi templom, amelyet az Úr és nem az ember épített.
Ebben Krisztus szolgál érettünk, a hívők rendelkezésére bocsátva engesztelő
áldozatának jótéteményeit, amit egykor mindenkiért feláldozott a kereszten.
Nagy főpapunkká lett beiktatva és mennybemenetelekor megkezdte közbenjárói
szolgálatát. Engesztelő szolgálatának második, utolsó szakaszát a 2300 éves
prófétai idő lejártakor, 1844-ben kezdte el. Ez a vizsgálati ítélet munkája,
mely minden bűn végső elrendezésének része, melyet az ősi héber szentély
megtisztítása jelképezett az engesztelés napján. A szentélyt a jelképes
szolgálatban áldozati állat vérével tisztították meg, a mennyei dolgok Jézus
vérének tökéletes áldozatával tisztulnak meg. A vizsgálati ítélet a mennyei
lények előtt nyilvánvalóvá teszi, hogy kik haltak meg Krisztusban, és ezért
benne méltók az első feltámadásra. Ez nyilvánvalóvá teszi azt is, hogy az élők
közül kik maradtak meg Krisztusban, megtartván Isten parancsolatait és Jézus
hitét, és ezért benne készek Isten örök országába való elragadtatásra. Isten
igazságosságát igazolja ez az ítélet, megtartván azokat, akik Jézusban hisznek.
Nyilvánvalóvá teszi, hogy akik hűségesek maradtak Istenhez, elnyerik az
országot. Krisztus eme szolgálatának befejezése a második advent előtt, az
emberiség vizsgálatának lezárását jelzi. (Zsid 8:1-5; 4:14-16;
9:11-28; 10:19-22; 1:3; 2:16-17; Dán 7:9-27; 8:13-14; 9:24-27; 4Móz 14:34; Ez
4:6; 3Móz 16; Jel 14:6-7; 20:12; 14:12; 22:12)
|
Tovább...
|
25. Krisztus második eljövetele |
|
Krisztus
második eljövetele az egyház áldott reménysége, az evangélium csúcspontja. A
Megváltó eljövetele szószerinti személyes, látható és világszéles lesz. Amikor
visszatér, feltámadnak a halott igazak, és az élő igazakkal együtt
megdicsőülnek és mennybe ragadtatnak, a nem igazak azonban meghalnak. A
próféciai sorozatnak majdnem teljes beteljesedése a világ jelenlegi állapotával
együtt jelzi, hogy Krisztus eljövetele közel van. Ennek az eseménynek az idejét
Isten nem jelentette ki, ezért int bennünket, hogy mindenkor legyünk készen.
(Tit 2:13; Zsid 9:28; Jn 14:1-3; ApCsel 1:9-11; Mt 24:14; Jel 1:7; Mt
26:43-44; 1Thessz 4:13-18; 1Kor 15:51-54; 2Thessz 1:7-10; 2:8; Jel 14:14-20;
19:11-21; Mt 24; Mk 13; Lk 21; 2Tim 3:1-5; 1Thessz 5:1-6)
|
Tovább...
|
|
A bűn
zsoldja a halál. De az egyedül halhatatlan Isten örök életet ad
megváltottainak. Addig a napig a halál minden ember számára csak öntudatlan
állapot. Amikor életünk ura, Krisztus, megjelenik, a feltámadt igazak az élő
igazakkal együtt megdicsőülnek és elragadtatnak, hogy Urukkal találkozzanak. A
második feltámadás, a gonoszok feltámadása, ezer év múlva lesz. (Róm
6:23; 1Tim 6:15-16; Préd 9:5-6; Zsolt 146:3-4; Jn 11:11-14; Kol 3:4; 1Kor
15:51-54; 1Thessz 4:13-17; Jn 5:28-29; Jel 20:1-10)
|
Tovább...
|
27. A millennium eseményei és a bűn vége |
|
A
millennium Krisztusnak és az Ő szentjeinek az első és második feltámadás
közötti ezeréves mennyei uralma. Ez idő alatt a bűnös halottak elítéltetnek, a
föld pusztaság lesz, élő emberi lakosok nélkül, de azt Sátán és angyalai
birtokolják. Az ezer év végén Krisztus az Ő szentjeivel és a szent várossal
leszáll a mennyből a földre. Ekkor feltámadnak a gonosz halottak és Sátánnal és
angyalaival körülveszik a várost, de Isten tüzet bocsát le, ami megemészti
őket, és megtisztítja a földet. Így a világegyetem örökre megszabadul a bűntől
és a bűnösöktől. (Jel 20; 1Kor 6:2-3; Jer 4:23-26; Jel 21:1-5;
Mal 4:1; Ez 28:18-19)
|
Tovább...
|
|
Az
Újföldön, ahol igazság lakozik, Isten örök otthont, az örök élethez tökéletes
környezetet, szeretetet és örömöt, valamint az Ő jelenlétében való tanulást
biztosít a megváltottaknak. Isten népével akar lakni, itt nincs szenvedés és
halál. A nagy küzdelemnek vége van és nem lesz többé bűn. Minden dolog, élő és
élettelen együttesen hirdeti, hogy Isten a szeretet; és Ő mindörökké uralkodik.
Ámen. (2Pt 3:13; Ésa 35; 65:17-25; Mt 5:5; Jel 21:1-7; 11:15;
22:1-5)
|
Tovább...
|
|
|