A reformáció vitathatatlan és elévülhetetlen érdeme volt, hogy az egyház életében az Igét tette az első helyre. A reformátorok tanították, hogy a keresztény ember feladata a megismert Ige iránti engedelmesség. A hetednapi adventisták, akik a reformáció örököseinek vallják magukat, Isten Igéjét tekintik hitük alapjának és zsinórmértékének. "Ne hallgassunk emberi véleményekre a Szentírás tanait illetően - írta E. G. White -, hanem kutassuk magunknak Isten szavát."

Nincs merev hitvallásunk, nem kötözzük meg tagjaink és lelkészeink gondolatait. Az egyház története során mégis készültek olyan dokumentumok, melyek világos betekintést nyújtanak bibliai felismeréseinkbe. Már 1848-ban összegyűltek a szombatünneplő adventisták vezetői, hogy megfogalmazzák a mozgalom alapvető tanításait. Ezeken az un. "szombatkonferenciákon" öt alaptanítás kristályosodott ki:

1. Krisztus személyesen, láthatóan jön el. Eljövetele megelőzi a millenniumot.

2. Jézus ma a szentek szentjében szolgál a mennyben, mint népének közbenjárója.

3. Isten törvénye örök, a negyedik parancsolat az Isten iránti hűség próbaköve.

4. Az egyház feladata a Jel. 14:6-12. verseiben található "hármas angyali üzenet" hirdetése.

5. Az ember halandó, a halhatatlanságot csak Krisztus által nyerhetjük el.

James White 1853-ban közzétett egy rövid hitvallást az egyház hivatalos lapjában, a Review and Herald-ban, és a következőket írta: "Egyek vagyunk az alábbi nagy témákban; Krisztus közeli, személyes visszatérésében, Isten minden parancsolatának megtartásában, valamint az ő Fiának, Jézus Krisztusnak hitében, amire szükségünk van, hogy elkészüljünk az ő eljövetelére."

A hitelvek kialakulásának a következő lépcsőfoka az a 25 pontból álló volt, amit 1872-ben adtak ki az egyház vezetői. A bevezetőben ezt olvassuk: "nincsenek a Bibliától független hitpontjaink, hitvallásunk vagy szabályaink. Nem azzal a szándékkal tesszük közzé ezeket a tételeket, hogy hatalmat gyakoroljunk népünkön, vagy uniformizáljuk hitüket. Nem hitrendszert alkotunk, hanem rövid összegzést adunk arról, amint a múltban is, és a jelenben is egyöntetűen vallottunk."

A H. N. Adventista világszervezet, a Generál Konferencia kezdeményezésére 1931-ben, majd 1946-ban is készültek hitelvi összefoglalások, melyeket a helyi gyülekezetek életét szabályozó "Gyülekezeti kézikönyv"-ben, és az egyház "Évkönyv"-ében rendszeresen közzétettek. Mivel ezek a hitelvek az egyetemes egyház hitének kifejezői, csak a Generál Konferencia ötévente összehívott plenáris ülése módosíthatja azokat.

A 2005-ös, St. Louisban megrendezett Generál Konferenciáig, az 1980-ban megfogalmazott 27 pontból álló hitelvek volt érvényben. Ezen az ülésszakon megszavaztak plusz egy hitelvet, így 2005 július 4.-től már 28 pontból áll. Az új hitelv a 11-es sorszámot kapta.

Magyarországon az első missziói kezdeményezés a lengyel katolikus papból adventistává lett misszionárius, Michael B. Czechowsky (1818-1876) nevéhez kötődik, aki 1869-ben tevékenykedett hazánkban. Őt a német származású Louis Richard Condardi (1856-1939) követte 1890-ben, akinek munkája nyomán olyan tagok csatlakoztak a közösséghez, akik magyarra fordították az adventista irodalom termékeit. Mivel a közösség gyorsan növekedett, az adventista világszervezet 1898-ban Magyarországra küldte Huenergardt F. János (1875-1955) lelkészt, aki megszervezte az egyházat. Mivel a korabeli törvények nem tették lehetővé az egyház bejegyzését, az adventisták vallásos egyesületként működtek 1957-ig, amikor az egyházügyi kormányzat hivatalosan is elismerte egyházi létüket.