Nagyon kemény hónap
van a Nagykanizsai fiatalok háta mögött. Sok programot sikerült
megvalósítanunk, amelyeknek az volt a célja, hogy emberekkel - elsősorban
fiatalokkal - kerüljünk kapcsolatba.
Szeptember
első hétvégéjén került megrendezésre a városi Dödölle Fesztivál, ahol a város
főterén egy Cserkész Játszósátrat állítottunk fel, a gyülekezet idősebbjei
pedig a Lelki Betérő sátorban fogadták a beszélgetni vágyókat. Lehetőség volt
arra is, hogy az emberek stressz szemináriumra, házassági tanácsadásra, vagy
pusztán egy felüdítő masszázsra jelentkezzenek.
A
hónap közepén Marosán Boglárka főszervezésében megrendezésre került a már
ismert TöltŐ nevezetű program, ahol a fiatalok testileg-lelkileg
feltöltődhettek. Ez volt az a TöltŐ, ahol a legnagyobb arányban voltak jelen
olyanok, akik még sosem láttak adventista fiatalokat együtt örülni, játszani és
istentiszteleten részt venni. A szombat délelőtti igei szolgálatokat nagy
köszönettel a Németh-Ambrus házaspártól kaptuk, akik délután a nyilvánosan
meghirdetett PárBeszéd programon a város könyvtárában párkapcsolati kérdésekről
nyilatkoztak bibliai elvek alapján Várnagy András kérdéseire válaszolva. Jött
egy intézetis fiú, akire még nagyon régről emlékszem. Még kicsi volt, amikor sok
évvel ezelőtt az akkori gyülekezeti tagokkal alkalomadtán műsort adtunk nekik.
És most felbukkant, ennyi év után itt van velünk, azóta is minden szombaton, és
ifjúsági alkalmon látom. Volt egy fiú, aki egyik adventista fiatalunk barátja,
és soha nem töltötte még a hétvégéjét keresztényekkel. Várja a következő
TöltŐ-t. Ugyanígy egy lány, aki egy cserkészlányunk barátnője, és először jött,
és azóta is látjuk cserkészfoglalkozásokon. Két kislány, akik a fesztiválon
velünk játszottak, akkoriban hagyta el őket az édesapjuk, és azóta minden
cserkész-, és szombati programon ott vannak.
A
végére hagytam a legtöbb áldozatot követelő dolgot, amin leginkább érezhettük
Isten áldását. A város kilenc iskolájának igazgatóit felkeresve felajánlottuk,
hogy bemutató cserkész órákat tartunk negyedik-ötödik osztályos gyerekeknek. Tízen
összesen 30 osztálynak tartottunk órát úgy, hogy minden órán legalább ketten
ott voltunk. A heti „terméssel" péntekenként jöttünk össze. A jelentkező
gyerekek a szüleikkel érkeztek egy három sátorból álló akadálypályás terembe.
Itt sok tartalmas beszélgetésünk volt a szülőkkel. 34 új nevet írtunk fel.
Azóta
két olyan foglalkozásunk volt, ahol már az új gyerekek is ott voltak. Nagyon
áldott dolog látni, hogyan formálódnak kis közösségekké, őrsökké. Hála
Istennek, a fiatal vezetők, mind a hatan, nagyon lelkiismeretesen foglalkoznak
velük. Kicsit még nekünk is furcsa, hogy több mint kétszer annyian lettünk
(legutóbb 44-en). Reméljük, mindannyian megmaradnak, kéthetente eljönnek
cserkészetre, és sokan megismerik Jézust is.
Decemberben
keresztelkedik a második olyan fiatal, aki a cserkészet révén került a
gyülekezetünkbe.
Olyan
sok minden történt velünk, hogy nem csodálkoznék, ha valamit kihagytam volna. Mindenkinek
hálás köszönet az áldozatos munkájáért és a támogatásokért!
Bekő Judit
|