Kevés hely van már Magyarországon, ahol a családi házak fagerendások
(kivéve, ha az újrafelfedezés örömével újonnan így tervezték), de gyülekezeti
terem már csak elvétve akad. Gáborjánban ilyen a csöppnyi imaházunk, 150 éves
vályog épület, és két szobácskából áll.
„Ha van két szobánk, akkor az egyik
feltétlenül álljon a gyerekek rendelkezésére" - gondolta a lelkész és
gyülekezete. Igen ám, de itt a tél, és a második kis szobában mindössze egy
teatűzhellyel lehetne melegíteni. A lelkész utánajárt, és jószívű testvéreknél
kopogtatott. Anyagiakban kicsit jobb körülmények között élnek, mint a gáborjáni
testvérek, akik vagy kisnyugdíjasok, vagy kevés munkabérből tartják fent
magukat, akár csak a falu többi lakója. Ma már készen van a cserépkályha, igaz nem vadonatúj
csempéből, de jó barátok, ismerősök összefogásából ontja a meleget a
gyerekszobában.
Hamarosan lesznek gyermekszékek, asztalkák,
de már anélkül is működik szombatonként a gyermekiskola. Szombatiskolai időben
az „új" teremben, istentiszteleti időben pedig a „nagyok" termében. Minden
szombaton elhangzik gyermektörténet. Minden gyerek becsatlakozott a „Gáborjáni
Advent Énekkar"-ba! Legelöl állnak és együtt énekelnek a felnőttekkel. Erről a
Debreceni Gyülekezet is meggyőződhetett, amikor a kis gáborjáni csapat náluk
szolgált - az énekkarával, amely 21 tagú: 6 gyerek és 15 felnőtt.
A gyülekezetbe 7 gyerek jár rendszeresen.
Ebből összesen 4 gyerek tartozik adventista szülőkhöz, 3 kisgyerek „csak úgy"
bejár a faluból. Nemcsak délelőttönként, hanem délutánonként is. Merthogy
Gáborjánban sokkal többen vannak szombaton délutánonként, mint délelőtt. A
református lakosok ugyanis szeretnek a gyülekezetbe járni, de bizonyos okok
miatt inkább csak szombaton délután.
Kívánjuk a gáborjáni gyerekeknek, hogy az Úr
Jézus legyen velük életük minden napján. Kívánjuk a gyülekezetnek és
lelkészének, Farkas Attilának, és a gyermektanítóknak, hogy 1-2 röpke év alatt
„nőjék" ki a fagerendás imaházat, és legyen új, nagy imaterem, tele kedves
gyermekekkel.
Egerváriné Kökényes Zsuzsa
|