2011 utolsó estéje
sokak számára felejthetetlen marad Gáborjánban. Délután három órakor kezdődött
az év végi hálaadó istentisztelet, melyen a gyülekezet lelkésze azt kívánta
mindenkinek az új esztendőre, hogy úgy éljen, hogy az Isten megtudja őt áldani
bőségesen. Sokszor mi magunk vagyunk az áldás áradásának akadályai.
Az
istentisztelet után bibliai vetélkedő kezdődött, amelyen három csapat mérte
össze tudását, majd beugrós és szituációs játékok következtek. Sorverseny és
egyéb ügyességi játék, persze közben bőséges szeretetvendégség. Pihenni is
kellett, mert a sok vidám kacagásba is belefáradtunk. Kicsiktől a nagyokig az
ötévestől a nyolcvan évesig együtt nevettünk. A faluban kétszer is volt
tűzijáték, ezeket megnézve pihentünk és friss levegőt vettünk, mert harmincöten
ünnepeltünk a szobányi imateremben. Volt, aki azt mondta, hogy egész évben nem
nevetett annyit, mint ezen az estén. Az igazán jó keresztényi közösség egyik
létfontosságú eleme a nevetés, mely jó orvosság sokféle bajra.
Éjfél
után már csak a „pap meg a harangozó" maradt, no meg a kántor, aki gáborjánban
történetesen a papné. Aztán ők is hazamentek.
Mi
gáborjániak eldöntöttük, hogy év közben is rendezünk ilyen alkalmakat, ha nem
is éjfélig, de a nagy nevetések erejéig. Kívánunk minden kedves testvérünknek
áldásokban és nagy, egészséges nevetésekben gazdag új esztendőt!
a gáborjániak
|