Amikor beléptünk a terembe, még folyt a készülődés. Vidám
fiatalok szaladtak jobbra-balra, a vetítővászon még ferdén állt, a Biblia alatt
igazgatták a terítőt. A Jézus7 záró programjára készültünk.
Szilvási-Csizmadia Andrea egy különleges
befejező alkalmat tervezett, amelyet egy modern dráma nyitott meg. Ezzel
előkészítette az embereket az előadás befogadására, az pedig megerősítette a
hallott, látott darab mondanivalóját. Néhány fontos állomásban feltárta
előttünk a világtörténelem lényegét Sátán bukásától Jézus győzelméig. A vendégek
Isten jellemét ismerhették meg. A fiatalok előadása ügyesen összefoglalta azt,
amit olyan nehezen, hosszú evangelizációk során próbálunk megértetni
barátkozóinkkal. Nem maradtak válasz nélkül a leggyakrabban felvetődő
legfontosabb kérdések: Miért van szenvedés?; Mi az, hogy bűn?; Miért van Biblia?;
Ki vagyok én?; Akkor most mit tegyek?...
Az egész hét során kilenc-tizenhat
vendégnek örülhettünk. Meglepődtünk néhány számunkra ismeretlen arcon és azon,
milyen kedvesek, nyitottak az emberek ilyenkor, ünnepek előtt. Az Izraelben
készített fotók és a kultúrtörténeti háttér még színesebbé, izgalmasabbá tették
az előadásokat. De talán a legnagyobb élmény az volt, hogy nekünk, régi adventistáknak
is lehet izgalmas és adhat új ismereteket, lendületet egy evangelizáción
elhangzott prédikáció. Több tag jött el csak azért, hogy meghallgassa. Ez nagy
öröm, jó volt látni az ő arcukon is a kíváncsi figyelmet.
Bár adventista körökben még szokatlan egy
ilyen modern színpadi darab, de ez egy ismert forma, és sokkal erősebben hat a
mai emberre, mert besűríti az információkat és több, látványosabb eszközt
használ, így akár tudat alatt is dolgozik a gondolatainkban és befolyásolja
későbbi döntéseinket. A Jézus7 sorozaton nagyon sikeresnek bizonyult, mert
nemcsak vendégeinknek és a tagoknak tetszett, még a szereplőkhöz is közelebb
hozta a jó hír súlyát és örömét.
Potempski
|