Hogy hogyan érezhette magát Ali baba, amikor először állt szemben a 40 rablóval, igazából nem tudom, viszont azt igen, hogy mit éreztünk mi (a farmosi ifi csapat és néhány barátunk) a 40 rabbal szemközt a győri börtönben. 2011. december 26-át az emberek többsége családlátogatással vagy otthoni pihenéssel töltötte. Mi a jellemző december 26-ra? Karácsonyfa, bejgli, töltött káposzta, ajándék, szeretet - sorolhatnánk még. Mi mégis mást választottunk. Szerettünk volna örömöt szerezni néhány rabnak e szép ünnepen, és mosolyogva szolgáltunk énekekkel, versekkel.

Isten Igéjéből Kormos Tivadar lelkészünk szólt a 40 rabhoz. Felhívta a figyelmüket egy jó hírre: Jézus által van szabadulás a bűnöktől. Volt egy férfi, aki hozzájuk hasonló életet élt. Talán rabló volt, talán gyilkos, talán csaló. Elítélték, mégis a kivégzése alatt megszabadult a bűneitől és ígéretet kapott, hogy része lesz az öröklétben. Ő nem más volt, mint a lator, Jézus jobb keze felől, akit egyszerre feszítettek keresztre Jézussal. Felismerte Jézus Istenségét, hitt benne és bocsánatot kért bűneiért. Jézus bal oldalán is volt egy lator, aki viszont kinevette, kigúnyolta Jézust és latortársát. Kormos Tivadar felhívta minden jelenlévő figyelmét arra, hogy a döntés a mi kezünkben van. Vagy hiszünk Jézusban és örök életet kaphatunk, vagy kinevetjük őt, de jutalmunk az örök halál. Programunk végén könyvajándékok közül választhattak a megjelentek. Bízunk benne, hogy Isten fel tudja használni szolgálatunkat, és hatással tud lenni e 40 ember életére.

Az izgalmak levezetésére tettünk egy jó nagy sétát Győrben, és közben jókat beszélgettünk. Sétánkat megszakítva egy közös ebéddel ünnepeltük meg, hogy kiengedtek a börtönből, és szabadok lehetünk Krisztusban.

Deák Katalin