Kincsvadászat Győr környékén

A gazdasági válság, ha másra nem is, de arra kifejezetten hasznos, hogy átértékeljük az igazán fontos dolgokat az életben. Sokkal inkább észre kell vennünk azokat az értékeket és kincseket magunk körül, amiket nem a bankszámlánkon tudunk gyűjtögetni, hanem a szívünk legmélyén. Amitől igazán gazdagnak és boldognak érezhetjük magunkat, a tényleges anyagi helyzetünktől függetlenül.

Ilyen például az öröm, a mosoly, a ragaszkodás könnyei vagy a viszontlátás pillanatai, amiket együtt élhetünk át rég nem látott barátainkkal vagy akár teljesen ismeretlenekkel, akikkel az önkéntes munkák során találkozunk. Mivel az ADRA Alapítvány munkatársai nemcsak az azonnali, hanem a hosszú távú segítségnyújtást is fontosnak tartják, így nagy gonddal és szeretettel tartják szem előtt a folyamatos kapcsolattartást azokkal a gyerekekkel, akiket a szolgálatuk során megismertek, és akik közül néhányan a nyári ADRA-táborban is részt vehettek. A figyelem és gondoskodás fókuszában a Győr-Moson-Sopron Megyei Gyermekvédelmi Központ gyermekei állnak, akik sajnos különböző okoknál fogva nem a szüleikkel élnek. Az elmúlt hónapokban azonban már sikerült nem csak a győri, hanem a dunaújvárosi és a salgótarjáni gyerekeket is meglátogatni.

Ezeknek a látogatásoknak soha nem tudom, hogy mi örülünk-e jobban vagy a gyerekek. Mi ajándékokkal, ruhákkal, gyümölccsel, egy kis édességgel és persze hatalmas szeretettel érkezünk, míg a gyerekek gyönyörű - már-már rendellenes - renddel, és általában a kapuajtóban várnak bennünket.
Az ölelések és örömködések után egy kicsit mindenki beszámolhat, hogy mi is történt vele a legutóbbi találkozás óta. Egy kis beszélgetés után pedig egy rövid tanulságos történetet hallhatnak a barátságról, a közösség erejéről, a szeretetről vagy éppen a kitartásról, és hogy Istenben mindig bízhatnak. Amikor aztán sor kerül az ajándékok kicsomagolására... szerintem mindenki el tudja képzelni. Utána következhet még egy kis játék, egy kis nosztalgiázás vagy éppen kreatív foglalkozás. De olyan gyorsan elrepül az idő a látogatások alkalmával, hogy eddig még soha nem sikerült mindent megvalósítani abból, amiket elterveztünk. Szinte alig vesszük észre, de már megint ott állunk az ajtóban, útra készen, és bár mi vittünk ajándékot a gyerekeknek, mégis rengeteg kinccsel megrakodva indulunk útnak. Magunkkal visszük és a szívünk legféltettebb helyén őrizzük a viszontlátás örömét, a halkan elmondott, féltett titkaikat, a legőszintébb álmaikat, fájdalmaikat és örömeiket és az érzést, hogy egy kicsit már mi is felelősek vagyunk értük.

Az úton hazafelé is még az érzéseinkről és élményeinkről beszélgetünk, meg hogy mit lehetne tenni, hogy lehetne segíteni, milyen meglepetést találjunk ki a legközelebbi alkalomra. Persze nem mindig könnyűek ezek a találkozások, van mit feldolgozni nekünk is, de abban biztosak vagyunk, hogy újra kincseket találtunk.

Ha szeretnél meggazdagodni, jelentkezz te is ADRA-önkéntesnek! Csak annyit árulok el: rengeteg kincslelőhelyet találtunk, úgyhogy jut mindenkinek bőven!

És még történet, ami az igazi gazdagságról szól:

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű, falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte a fiát.

- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt, apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette: - Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.

Kis Márta
ADRA kuratóriumi tag