Újra egyszerre dobbant a fiatalok szíve pár hete, a Nagykanizsán megrendezett Tavaszi Ifjúsági Találkozón. Ifjú lendület és lelki felüdülés... 

 „Az ember egy frontgyár? Mi az ördög megváltási terve? Egyedül a csatatéren?" - hangoztak el kérdések a résztvevők részéről. Szabó László szavaival, fiatalos stílusával könnyen magával ragadott mindenkit a nagy küzdelembe, sőt idén először a teaház alkalmával rövid interjúban részünk is lehetett, ahol a Tanzániai Misszió mutatkozott be. Az áhítatok során a helyi szervezők által előadott tanulságos jelenetek és a kiváló dicsőítő csapat zenéje segített minket az Igére hangolódni, amely végül a szombati keresztségen csúcsosodott ki. 

Mit is mondhatnék? Aznap őszinte, mély meghatódottság töltötte be a város kis imaháznak falait, minden bizonnyal közelebb jött a menny pár órára. A zsúfolásig megtelt termekben egy ember Istennek adta át az életét, néma könnyek közepette... Mi lehet ennél boldogabb dolog? Szabó Gergőt testvérünké fogadhattuk - hála és dicsőség legyen érte Istennek!

Szombat délután kreatív misszióval „kopogtattunk be" az otthonok ajtaján, szó szerint is, meg nem is. A fiatalok belekóstolhattak a „door to door"-ba, amivel a házakhoz becsöngetve bibliai tanulmányokat oszthattak. De kipróbálhatták az utcai dicsőítéstől kezdve, az igékkel feliratozott lufik osztogatását, a stressz kérdőívezést, vagy éppen a kancsókba rejtett igékkel való ember halászatot, amit stílusosan „Lelki fröccsnek" neveztünk el.

De a szolgálatból soha nem elég! Több alkalommal is meg szerettük volna szólítani a városlakókat, vagy éppen segíteni nekik valamiben. Így adódott, hogy pénteken közösen megtisztítottunk egy parkot, illetve rendeztünk egy segélykoncertet, köszönhetően a Rushing Water Quartet énekeseinek, akik a bevételt a Családok Átmeneti Otthona részére ajánlották fel. Öröm volt látni ennyi fiatalt, akik az Úrért munkálkodnak, félrerakva a kifogásokat és a félelmeket. Hiszen embereket megszólítani és a közjó érdekében dolgozni koránt sem olyan divatos dolog a mai világban. Mindenki csak saját magával van elfoglalva, és hogy segítségére siessünk a másiknak, lassan kihalni látszik. De, hála az Úrnak, az ország fiataljai ezen a rendezvényen is példát mutathattak Isten iránti hűségükből, amit nem hátsó szándék vezérel. 

Mindez nem jöhetett volna létre Isten gondviselése nélkül, aki ennyi támogató kezet küldött. Ezennel szeretnék köszönetet mondani a Hetednapi Adventista Egyháznak és az Ifjúsági Munkacsoportnak, a Halis István Városi Könyvtárnak, illetve minden embernek, aki idejét nem sajnálva energiát fektetett a programba. Végezetül pedig szeretném kiemelni a Nagykanizsai Gyülekezet és szervezői csapata részéről tanúsított helytállást, ami szintén nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egy ilyen sikeres program létrejöhessen. Köszönjük!

Várnagy András

További képek: https://picasaweb.google.com/petermolino/TavasziIfi