Mi jól „kihasználtuk" Őt és nagyon jó volt!

Szóval az úgy kezdődött, hogy valaki egy vidéki szolgálat után hazaérve arra gondolt, mi lenne, ha elhívná saját honi gyülekezetét ebbe a közelben található kis gyülekezetbe - a „közel" 45 perces, kényelmes autókázást jelent. Ha már egyszer ő megtapasztalta e vidéki gyülekezet sajátos jó hangulatát, a testvérek őszinte kedvességét, akkor miért ne lehetne ezt megosztani saját gyülekezetével is?! Nemcsak ábrándozott, sóhajtozott, hanem tényleg meg is hívatta magát, vagyis a Bajai Gyülekezetet a Hidasi Gyülekezetbe.

Éljen, megkaptam a lehetőséget! Tehát vihettem a Bajai Gyülekezet elé, vagyis felkínáltam a lehetőséget: „Testvérek, menjünk Hidasra!"

Arra tippeltem, talán háromautónyi ember összeáll, és már útra is kelhetünk.

Aztán a héten egyre csak csörgött a telefon, a létszám csak nőtt. Felvetődtek kényelmetlen kérdések, az izgalom fokozódott: Be fogunk egyáltalán férni a gyülekezeti terembe? Van egyáltalán elég szék? Nem leszünk „sok" a Hidasi Gyülekezetnek, hogy csak úgy jövünk, de ennyien? (Ebédet azért vittünk ám magunkkal, és kirándulni is készültünk a közelben található meseszép erdőbe.) Az időjárás egész héten rosszat ígért. Mondtuk is, hogy a kirándulás valószínűleg elmarad.

Szeretnénk nektek elmondani, mindannyian boldogan gondolunk Istenre, akitől a meghívás ötlete származik. Nem hogy nem mehettünk kirándulni, hanem a délutáni istentiszteletet csodaszép környezetben, napsütésben, tavaszi hangulatban tarthattuk. Nagyon hálás vagyok Csizmadia Róbert testvérnek is, aki élővé tette nekünk az Igét, érintette a szívünket, de úgy igazán!

A 3 autóból 7 autó lett, és végre lehetővé vált, hogy két szomszédos gyülekezet találkozhasson. Ha Isten hív, nem kötelező felállni, de érdemes. Hisz március 31-én Ő az, aki adta a megfelelő munkatársakat, a gyülekezeteket, az időjárást, a tökéletes időzítést és még szék is volt elég!

Hajdú Éva