Passiójáték
Székesfehérváron
Húsvétkor ott voltam Krisztus keresztre feszítésén. Ott
voltam az olajfák hűvös lombjai alatt, hallottam, ahogy Isten és Ember rám
gondol. Meghúzódtam Kajafás udvarában, láttam Péter kétségbe esett lépteit,
majd mentem Pilátushoz. Hallottam néhány ostorcsattanást, örültem, hogy nem
kell mind a huszonötöt. Én is kiabáltam „Barabást!", a „Feszítsd meg!" már nem
jött ki... Ott voltam az összerogyó léptek közelében és ott voltam a hegyen.
Hallottam a jobb lator szavait és rám nézett Krisztus... A jobb oldalra álltam,
hogy majd akkor is ott legyek.
Mindez csupán egy passiójáték volt a Székesfehérvári
Gyülekezetben, Szilvási-Csizmadia Andrea írta, nagyrészt az evangélisták
szavaival. Mégis az egész gyülekezetre és a vendégekre nagy hatást gyakorolt. A
többség csak nép volt, de talán ez a legkeményebb feladat. Mi mindent láttunk,
hallottunk. Amikor az előadás után körbe ültünk és elhangzott a kérdés: ki,
hogy érezte magát, nem sokan tudtak megszólalni, de a tekintetek sokat
elárultak.
A mai embert könnyebben meg lehet
érinteni egy ilyen előadással, reméljük, hogy még több alkalmunk lesz erre.
„Nép2"
|