Április 22-én
fizikai erőnk egyesítésére került sor. Városunktól 30 km-re található Dávod,
ahol egykor lelkes közösség működött. Sajnos három éve üresen áll az imaház.
Így elhanyagolt környezet és megrongált épület várta a dolgos kezeket.
Lelkészünk,
Körmöczy Miklós kezdeményezése a rendbetételre gyorsan meghallgatásra talált. A
megbeszélt időpontban 32 tettre kész lélek - gyerek, fiatal és felnőtt - állt
csatasorba.
Míg
bent a házban söprűk, partvisok suhogása, szivacsok neszezése, addig kint az
udvaron fűrész zúgása, fejszék csattogása, bozótvágó kések, metszőollók
kattanása hallatszott. Mindezen hangokat a lombsöprűk, gereblyék, kapák,
lapátok zörejei foglalták keretbe. E „hangzavart" pedig az apróságok
csivitelése, az ifjak nevetgélése és a nagyok beszélgetései tették
harmonikussá.
Mikor
elkészültünk, jókedvűen, örömmel és a „régi" időket felidézve - többen közülünk
itt keresztelkedtek - gyűltünk össze egy imára.
Az
Úr csodálatosan irányította csapatunkat: mindenki megtalálta a helyét,
feladatát a sok tennivaló között. Mindnyájan megtapasztaltuk az
összefogás, a közösen végzett, Isten dicsőségét szolgáló munka testvériséget
építő erejét.
„Minden férfi és asszony, akit szíve önként indíta,
hogy áldozzon az egész munkára, melyet az Úr parancsolt Mózes által, hogy
véghezvigyenek: mind önként hoztak ajándékot az Úrnak az Izráel fiai" (2Móz 35:29).
Mátyási Anita
|