„Valaki azért vallást tesz énrólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt" (Mt 10:32).

Kedves Testvéreim, kedves Olvasók!

Szeretném megosztani a tapasztalatomat veletek, hogyan kerültem kapcsolatba Nógrádi Zoltánnal, Mórahalom polgármesterével, országgyűlési képviselővel, és hogyan tettem bizonyságot a hitemről előtte és beszélek Isten szeretetéről, amikor csak tehetem, és akinek csak lehet.

Rendszeresen szoktam verseket mondani, versenyeken is indulok, és a polgármester több ilyen rendezvényen is jelen volt. Egy alkalommal Röszkére látogatott, ahol lakom, és akkor egy személyes beszélgetés alkalmával bölcs Salamonról beszéltem neki, némi célzattal, hiszen ő is népekkel foglalkozik. Idősek napja alkalmával is mindig kijött Röszkére, és almát osztott stb. Mivel a község idős plébánosával mindketten jó kapcsolatban voltunk, őnála is találkoztunk néhányszor. Egy ilyen alkalommal azt mondta: „Olyan sok szépet tanultam Annuska nénitől." Így szövődött a barátságunk.

Tavaly augusztusban, amikor az idős plébános meghalt, ott volt a temetésen, majd a művelődési házban ismét találkoztunk, és akkor ígéretet tett, hogy meglátogat. Vártam, de hiába. Október elején, az idősek napján találkoztunk ismét, amikor azt mondta, legkésőbb karácsonykor eljön. Végül is a látogatására nem került sor addig sem. Karácsonykor aztán csomagot küldött, amit Röszke polgármester asszonya, Borbásné Márki Márta hozott el és adott át, azzal az üzenettel, hogy Nógrádi úr keresett, de nem talált engem. A polgármester asszonynak megmondtam, hogy nem ajándékot várok, inkább beszélgetést, és írtam is egy levelet Nógrádi Zoltánnak. Idéztem neki Jn 3:16 és Róm 15:13 verseit, megköszöntem az ajándékot és megírtam, hogy nem vagyok ajándékpárti, hanem beszélgetni szeretnék.

Aztán május 4-én ismét bekopogtatott hozzám a polgármester asszony, de mondta, hogy nem egyedül jött. Kíváncsian vártam, hogy ki lehet az, és ekkor belépett Nógrádi Zoltán: „Anyák napjára megérkeztem" - mondta mosolyogva. Nagyon örültem, leültünk beszélgetni, meséltem nekik az életem történetéről, a családomról, hogy milyen volt az élet régen. Elmondtam, hogy az iskola mellett libapásztorkodnunk is kellett, aztán pedig 6. elemi után munkába állni. Megosztottam velük, hogyan ismertem meg az igazságot, hogyan kerültem kapcsolatba Istennel, hogy én is olyan módon keresztelkedtem meg, ahogyan Jézus tette. Még a szülői házat is el kellett hagynom az igazság követéséért, és nehéz munkákat dolgoztam, de boldog voltam. A munka közben szerzett tapasztalataimról is beszéltem. Aztán a polgármester asszony elment és ketten maradtunk. Elmondtam neki, hogy az Úr Jézus már a földre születése előtt is létezett. Aztán a földön a megváltás munkáját elvégezve, most újra a mennyben van, ahonnan el fog jönni, mert megígérte. Idéztem még Máté 24-25. fejezeteiből, és ő is kérdezett dolgokat. Egy gyógyítási történetet is elmondtam, és hogy aki Jézust követni akarja, kötelessége elmondani, hogy milyen nagy dolgot tett vele. Jézus visszajövetele előtt a gonoszság megsokasodik a földön és a szeretet kihűl, azért van annyi szenvedés és baj, bármerre nézünk a világban. Körülbelül másfél órát beszélgettünk, és ez idő alatt megemlítette „azt a szép levelet" is, amit írtam neki, és mondta, hogy gondosan meg fogja őrizni.

Kedves Testvérek! Úgy gondolom, sikerült átadnom Nógrádi Zoltánnak a rám bízott üzenetből, és bízom benne, hogy lesz is még erre alkalmam. Az Úré a dicsőség és a hála, amiért mindig ad erőt és szavakat, hogy beszéljek Jézusról. Bátorítok minden korombélit és fiatalabbat egyaránt, hogy bátran tegyenek tanúbizonyságot Krisztusról. Számomra az ilyen tapasztalatok adják az igazi örömet, a hitbeli növekedést, és a naponta megújuló erőt a bizonyságtevéshez.

Trényi Pálné Annuska néni - Szegedről