avagy nem a falak teszik a templomot…

Várva várt napra virradt a Gyömrői Gyülekezet 2012. június 16-án: az épület felújítását avatási ünnepéllyel ünnepeltük meg és mondtunk érte köszönetet Istennek. Sok vendégünk érkezett a környező gyülekezetekből: Pécelről, Rákoscsabáról, Budapest-Terézvárosból; barátaink Gyömrőről, Maglódról... a kibővített imatermünk és előterünk is zsúfolásig megtelt.

Az Acapella Kórus nyitotta meg a szolgálatok sorát, majd helyi kórusunk énekelt és versszolgálat is volt. A szolgálatok felemelték szívünket és ráhangoltak a mennyei hullámhosszra. Ezúton is köszönjük az Acapella Kórusnak, hogy Budapestről eljöttek hozzánk szolgálni - a nagy melegtől sem riadva vissza -, és gyönyörű énekeikkel színvonalasabbá tették ezt a különleges napot! Még nagyobb az örömünk, hogy - elmondásuk szerint - nekik is felüdülés volt nálunk lenni.

Több résztvevő a házhoz kötődő személyes emlékeiről számolt be. Elsőként dr. Gyenes Levente polgármester emlékezett arra, hogy gyermekkorában négy éven át bérelték az épület emeleti részét. Bátyjával sokszor próbáltak bejutni a pince zárt ajtaján, hogy kiderítsék, milyen kincseket őriznek ott. Azóta nagyon átalakult a ház. De nem a falakban, az épületben van a kincs - mondta - hanem a benne lévő emberekben: ahogyan hasznára válhatnak a település lakóinak.

A gyülekezet építésének történetét dr. Szilvási András, a gyülekezet lelkésze ismertette. Köszönetet mondott az egyházterületnek a 8 millió Ft támogatásért, a gyülekezet tagjainak és a körzet gyülekezeteinek az anyagi támogatásért és az önkéntes munkáért, ami mintegy 4 millió Ft-ot tett ki. Külön kiemelte Kardos Tóth Géza testvér munkáját, aki nemcsak vállalkozóként vezette a felújítást, hanem a szívét-lelkét is beletette az Úr házába. Majd így fejezte be a beszámolót: „Az erőpróbák két dolgot tehetnek: megosztanak vagy összehoznak. Hálás vagyok Istennek, hogy velünk az utóbbi történt. Az elmúlt két évben folyamatosan úgy éreztem, hogy mindenki építő szándékkal állt a beruházás ügye mellett a gyülekezetből. Öröm volt veletek dolgozni. Jó volt látni, hogy a gyülekezet bízik a vezetésben és mindenki - tehetsége szerint - beállt a sorba."

Dr. Ősz-Farkas Ernő, a Dunamelléki Egyházterület elnöke folytatta az emlékezést. Segédlelkészként és friss házasként itt kezdte életét feleségével, Krisztinával az emeleti szolgálati lakásban. A kezdet mindenkiben megmarad. Prédikációjában a templom szó meghatározását járta körül. Hol a templom? A Jelenések könyvében olvasunk a mennyei templomról. Ennek a templomnak a Golgota a keresztje és a Föld(!) az udvara. Mekkora az a templom, aminek egy bolygó az udvara? Ha viszont Jn 2:19-et olvassuk, más választ is adhatunk: Jézus Isten Jelenléte, tehát Ő a templom. Ahol Ő van, ott van a templom. Ahol a nevében összegyűlnek, Ő ott van, az a hely a templom. 1Kor 6:19-ben pedig azt olvassuk, hogy a testünk a Szentlélek temploma. A Szentlélek Isten. Tehát a testünk is templom, ha benne van Isten. Mire tanít ez minket? Arra, hogy nincs kétarcú keresztény élet. Amikor azt mondjuk a gyermekeinknek, hogy „Vigyázz, hogyan viselkedsz, mert a templomban Isten jelenlétében vagy!", jól mondjuk? Igen, ez igaz, de hová menjünk, hogy ne Isten jelenlétében legyünk? Hol nincs Isten? Hol nincs templom? A pitvar nem a templom része? Nincs templomon kívüli viselkedés, otthoni viselkedés, mert az színjátszás. Mindenütt templomban vagyunk.

Nem a színek adják a hely hangulatát. Azok az emberek adják, akikkel ha találkozunk, olyan, mintha Jézussal találkoznánk, mert Őbenne vannak. Micsoda élmény „templomokkal" találkozni a mai világban! Az épületet el lehet kerülni, de az élő templomokat nem. Rendkívüli lesz másnap a piacon találkozni egy templommal, amint éppen ad-vesz vagy alkudik és a másik hasznát is nézi. Vagy hétfőn a munkahelyen, ahogyan dolgozik és a munkatársaival bánik... Ha elkötelezzük magunkat arra, hogy felrázzuk az embereket, nem heti kétórás viselkedésre van szükség. Heti hét nap, napi 24 órában kell templomnak lenünk. Mindig templomoknak kell lennünk. Így Gyömrőn 60 mozgó templom tud elindulni megmenteni az embereket.

E buzdító, érzékletes igeszolgálat után fogadalmat tett gyülekezetünk, hogy e házzal és saját életünkkel az Úr ügyét és az emberek javát fogja szolgálni. Négyen végezték a felszentelés szolgálatát: dr. Deák Judit területi pénztáros, dr. Ősz-Farkas Ernő, dr. Szilvási András lelkészünk és Krisán Olivér presbiterünk.

Délben együtt ebédeltünk, amire sok vendégünk is maradt. Örömmel hallottuk tőlük, hogy számukra is áldásos volt az ünnepély és a testvéri együttlét.

Délután dr. Deák Judit kapcsolódott a délelőtti gondolatokhoz, a templomról elmélkedett. A mi élő templomunkban lakik a Szentháromság. Isten az Alap, és a végén is Ő fejezi be a munkát. Akkor leszünk készen, amikor Jézus ránk teheti a zárókövet és kimondhatja: „Kész." Addig azonban napról napra teljesen át kell adnunk magunkat neki. Ha naponta gondolkodunk a keresztről, úgy fogjuk érezni, hogy egyszerűen nem tehetjük meg vele, hogy ezt vagy azt a bűnt elkövessük. Vigyáznunk kell, mert vagy lázadásban fejlődünk vagy Jézus jellemében. Nincs harmadik út. Azzal a biztatással fejezte be Judit a szolgálatát, hogy ezt fogják nekünk mondani az emberek: „Hallottam, hogy veletek van Krisztus, hadd menjek veletek!" Ez lehetséges, mert bibliai ígéret.

Adja az Úr, hogy épülő, talán nem kész, mégis hiteles templomokként a Menny befolyását árasszuk mindenfelé, amerre járunk, és megszépült, kibővült templomépületünk is az Úr háza legyen városunk számára.

Gyarmati Gyöngyi