2011. szeptember 1-jén vettem át a körzetet Várhelyi Zoltán lelkésztől. A körzetátadásban rendkívül precíz munkát végzett. Az első negyedév látogatással, a körzet megismerésével telt. Célom az volt ebben a negyedévben, hogy egy kicsit megerősítsem a gyülekezetek szervezetét, és a prédikációimban, a beszélgetések közben egy öntudatos keresztény életre neveljem a gyülekezetek tagjait. Az elvem az, hogy önállóan nem kezdeményezek semmilyen missziós munkát, de amit a gyülekezet tenni szeretne, ahhoz maximálisan odaállok, segítek nekik.

Mátészalkán már az első negyedévben előálltak az aktivistáim, hogy a gyülekezet raktárában lévő, ill. az újonnan érkezett ADRA szállítmányból szervezzünk segélyosztást a Móra iskola gyerekeinek. Magáról az iskoláról azt kell tudni, hogy egy kisegítő iskola, ahová a környék fogyatékosai, hátrányos helyzetű gyerekei járnak. Régóta jó kapcsolat van az iskolával.

A karácsony előtti ADRA csomagban elég sok ruhaanyagot kaptunk. Az ADRÁ-sunk kitalálta, hogy a gyülekezet varrónői varrjanak ebből szatyrokat, textilfilccel rárajzoltuk az ADRA logóját és ráírtuk, hogy „SZERETET BATYU". Majd ezeket a szatyrokat odaadtuk kisebb-nagyobb cégeknek, hogy töltsék meg tartalommal. Elég sok felajánlás érkezett, amit a mátészalkai gyerekvárosnak vittünk el az ADRÁ-tól kapott konzervekkel, élelmiszerekkel és egyéb dolgokkal együtt.

Ezzel párhuzamosan ADRÁ-sunk végigtelefonálta a TESCO, SPAR, PROFI, COOP, PENNY üzletláncok magyarországi marketing menedzsereit, és engedélyt kért, hogy karácsony előtt hadd rendezzünk gyűjtő akciót a térség boltjai előtt. Egyedül a PENNY-től kaptunk pozitív visszajelzést. Engedélyt kaptunk, hogy a térség három boltja előtt 2-2 napot gyűjtsünk. Készítettünk plakátot a gyűjtésről, illetve névjegykártya készítő programmal rövid tájékoztatást magáról a gyűjtésről. Mindenkinek a kezébe adtuk a cetlit, hogy kik vagyunk és  mit akarunk. A boltból kijövet pedig betehette a bolt elé helyezett bevásárló kocsiba azt, amit felajánl. A legtöbb ember pozitívan fogadta szándékunkat, és elmondhatom, hogy több mint 500 kg élelmiszer jött össze, amivel több mint 100 családot támogattunk a Családsegítő Központon keresztül.

Februárban tartottuk a körzetben az utazó Biblia kiállítást. Mivel a fehérgyarmati galériában csak egyetlen szabad hét volt, így ott kezdtük a programot. Igyekeztünk nagyon alaposan megszervezni. Maga a kiállítás őt részből állt.

• Maga az utazó Biblia
• Az ATF által készített panelek
• A Magyar Biblia Tanács vándorkiállítása
• A Mátészalkai múzeum Biblia-gyűjteménye
• És a fehérgyarmati, valamint a mátészalkai lelkészek gyűjteményei.

Első lépésben végiglátogattam a Fehérgyarmaton és Mátészalkán élő lelkészeket, és meghívtam őket a programra, mivel a Biblia minden egyház kincse. Majd időpontot kértem a polgármesterektől, hogy tájékoztassam őket a programról, és felkérjem őket a program megnyitására és bezárására.

Feltérképeztük, hogy milyen módon tudjuk a leghatékonyabban meghirdetni a programot. Azon túl, hogy minden lelkész hirdette a saját gyülekezetében, a tv, a rádió, az újság is közölte a programot, valamint plakátokat készítettünk a város központi helyeire. Végiglátogattuk az összes középiskolát, általános iskolát, hogy felajánljuk a programot.

Maga a program három részből állt.

• Fehérgyarmaton napközben a vendégek, ill. az iskolások rendelkezésére álltunk olyan módon, hogy az érkező csoportoknak arról beszéltünk, hogy mi miért hiszünk a Bibliában.

• Mátészalkán ősszel lebontották a kultúrházat, így nem találtunk olyan helyet, ahol egész napos kiállítást tudtunk volna szervezni, így az egy hét alatt minden este összepakoltuk a kiállítást. Napközben pedig sorra látogattuk az iskolákat, az osztályokat.

• Esténként mindennap volt valamilyen előadás vagy program a vendégek részére. Az előadásokat mindennap más-más egyház lelkésze tartotta.
  
  
• Az előadások előtt és után a felnőttek is megtekinthették a kiállítást.
  
  A program értékelése: Mivel nincs még egy éve, hogy a körzetben vagyok, a célom ezekkel a programokkal, hogy megismerjék az adventistákat. És el kell mondanom, hogy ez sikerült is, mert a nagyegyházakkal együttműködve rendkívüli módon megismertek minket. Ismer minket a polgármester, minden egyház lelkésze, tagja, ismernek minket a városban és ismernek a szociális szférában is. Az utazó Biblia kiállítás egy rendkívül jó eszköz az ismertség kialakításához. Eredményeképpen még ma is járok az egyik általános iskolába lelkigondozni a rossz magviseletü gyerekeket, ill. még hosszú hetekig jártunk a gimnáziumba, hogy minden egyes osztálynak tartsunk előadást arról, miért hiszünk a Bibliában.
  
  

• Csengerben egy kicsit később, áprilisban volt az utazó Biblia program. Maga a gyülekezet hat idős emberből áll, akikre nem nagyon lehet számítani. Egyetlen aktív tagja van, egy nyugdíjas óvónő, aki maximálisan kivette részét a szervezésben. A program a fehérgyarmati mintájára zajlott, nem kellett a kiállítást mozgatni, hanem napközben a gyerekek jöttek megtekinteni, este pedig a felnőttek. A református egyház nem volt hajlandó részt venni a programon, de a római katolikus, valamint a görög katolikus pap tartott egy-egy előadást. Itt is jó hangulatban telt a program és a város lakói nyitottan fogadták.
  
  Értékelés: A csengeri programban nem az effektív résztvevők számában volt az érték, hanem abban, hogy felfigyelt ránk a város. Jó kapcsolat alakult ki a kultúrház vezetőivel, az iskola igazgatójával, az önkormányzat vezetőivel és a helyi egyházakkal is. Hiszem, hogy ha folytatjuk munkánkat, akkor lesz eredménye.

A fehérgyarmati utazó Biblia programon az egyik nap a Biblia egészségügyi üzenetéről volt szó, és volt bibliai ételkóstoló. Ezután az egy nap után nagy-nagy igény támadt arra, hogy szervezzünk főzőtanfolyamot. El is indult a tanfolyam, amit feleségem, Andi tartott. Nagyon jó légkörben zajlott, a résztvevők nagyon nyitottakká váltak a tanfolyam során.

A 2011-2012-es tanév utolsó programja Mátészalkán volt, amikor a gyülekezet elhatározta, hogy mivel már évek óta nem volt itt városi gyereknap, a gyülekezet megszervezi. Hatalmas fába vágtuk a fejszénket, ezernyi telefonálgatás következett, aminek a végén kikerekedett egy városi gyereknap. Ugrálóvár, színpad egész napos programmal, tűzoltók, mentők, rendőrség, életmentők, sportjátékok, büfé, ahol 100-150 Ft-tal voltak alacsonyabbak az árak (és nem volt alkohol), a helyi fagyizóval megállapodtunk, hogy ezen a napon 130 Ft-ért adja a fagyit. Az ugrálóvár 100 Ft/5 perc volt. Végigkoldultuk az összes üzletet, céget, vállalkozót, és nagyon sok felajánlást kaptunk. Végül sikerült úgy megszervezni a városi gyereknapot, hogy a színpadon fenn volt az egyház logója, és ez nekünk nem került semmi pénzbe. Persze fizettünk az ugrálóvárért, fizettünk útiköltségeket az egyes színpadi vendégeknek, de a tombolán és a minimális belépőkön minden kiadásunk megtérült. Nemesvámoson 15 éve kezdtük a gyerektábort, és idén lesz a tizenötödik, remélem ezzel a programmal hagyományt tudunk teremteni itt, Mátészalkán is.

S. R.