A régész munkája során különös időutazáson vesz részt. Föntről lefelé ásva először a fiatalabb rétegeket tárja föl, majd mind mélyebbre haladva nyílik meg előtte az adott település régebbi története is.

Így jártunk mi is a Zempléni hegységben, Vágáshuta lelki régészeti rétegeinek feltárásával. Az első ásatást a Nyírbogdányi és a Nyírturai Gyülekezet tagjai folytatták május 18. és 20. között. Ekkor az Kr. u. 1. századig sikerült eljutni, ahol Jézus követőinek történetét ástuk ki. Mindenki választott magának egy karaktert (az evangéliumok tanítványai vagy az Apostolok cselekedeteinek szereplői közül), és megpróbálta minél jobban átérezni személyiségét - mert ez egy vérbeli régész legfőbb feladata. Így elevenedett meg Zákeus, Barnabás, Pál, Kornéliusz, Timótheus, Tábitha, Mária Magdolna, meg még sok más újszövetségi tanítvány története előttünk. Az értékes leletek között rábukkantunk egy Kr. u. 1. századi keresztyén úrvacsorai alkalomra is, amely során az egyik tanítvány, aki személyesen ismerte Jézust, visszaemlékezett a Mesterrel töltött utolsó közös étkezésre. Bár mindenki fizikailag fáradtan (kisebb-nagyobb sérülésekkel), de lelkileg föltöltődve tért haza a lelki archeológiai lelőhelyről.

Az ásatás folytatását július 13-15. között sikerült megszervezni, amelyen a nagykállói, a nyírbogdányi és a nyírturai gyerekek régész-cserkész csoportja vett részt. A munkálatok során sikerült a Kr. e. 9. századi réteget elérni, ahol Illés történetére bukkantunk. Megtaláltuk a sareptai özvegy lisztjét és olaját, amiből a gyerekek maguk is tudtak még lepénykenyeret sütni; a Karmel hegyen Jahve csodájának is tanúi lehettünk, Illés imádságára meggyulladt az oltár; majd a hosszú szárazság után olyan zivatar kerekedett, hogy mindenki bőrig ázott. Vasárnap Jezábel elől elmenekültünk a Hóreb hegyre (Fekete hegy), ahol a természetben találkoztunk Illés Istenével. A kirándulást követő izomláz és lábfájás is egy lelki régészeti lelet volt, hiszen így jobban megérthettük, hogy is érezhette magát Illés, miután legyalogolta a maga 600 km-ét (a Karmeltől a Hórebig). Végül pedig Illés arra biztatta a régészeket, hogy Isten szeretetét vigyék mindenhova, ha elmennek Vágáshutáról, majd a szemünk láttára tűnt el a kötélpályán.

Mindkét ásatásról gazdag régészeti leletanyaggal tért vissza mindenki. A különbség talán csak abban mutatkozott egy hagyományos archeológiai feltáráshoz képest, hogy míg ott a leletek egy poros múzeum raktárába kerülnek, addig a Vágáshutáról hazavitt emlékek tovább élnek bennünk, gazdagítják hitéletünket. Ki tudja, talán még akad további lelki régészeti feltárnivaló itthon is...

Á. T. K.