Egy gyülekezeti tábor margójára

Elég lesz egy fürdőruha? Vajon semmit nem hagytam otthon? Remélem kibírom az utat. Ezek a gondolatok azok, melyeket biztosan mindenki megfogalmazott magában indulás előtt. Végre elérkezett július második napja, amikor 57 fiatal - Hajdúhadházról, Újfehértótól, Nyírturáról és Debrecenből - elindult Görögország felé. Az út már az elején „jól" indult, a szerb határt átlépve egy hatalmas defekt tett bennünket kényszerpihenőre. De ahogyan tudjuk, Isten a rosszból is a legjobbat hozza ki, így a közel 3 órás pihenő alatt összeszokott a csapat.

A kimerítő és hosszadalmas buszozást végül felváltotta a tenger hűs vize. A magával ragadó kékség vonzott minket mindennap. Még az étkezés se sok mindenkit érdekelt, lehet, hogy a meleg miatt vagy talán azért, mert tudták, hogy este - amikor az élet beindul - milyen érdekességeket tartogat számukra ez a kis falu. Ugyanis itt megkóstolhattuk a helyi ételeket, ehettünk egy finom sütit vagy elnyalhattunk egy hűsítő fagyit. A kitűnő élményt és látványt még csak fokozta a Narancspart, amelyhez egyesek gyalog jutottak el a Phyllis Hoteltől. A tenger élővilága és tisztasága ismét bűvkörébe vont bennünket, amikor ellátogattunk Neos Marmarosra hajóval. A görög zene, a hajómotor hangja és az idegenvezető érdekfeszítő előadása felhívta a figyelmet arra, hogy ahol vagyunk, egyre szebb és szebb. A kikötőből a hotelig az utat busszal tettük meg. Ez idő alatt az álom mindenkihez ellátogatott és csak az ajtó nyílására engedte el áldozatait. Voltak olyan bátor jelentkezők is, akik Thesszalonikibe mentek, hogy egy felejthetetlen napot töltsenek a csúszdaparkban.

Az események gyors egymásutánja között történt, hogy Lakatos Renáta és Mezei Viktor házasságot kötött Isten színe előtt a tengerparton. A megható és felejthetetlen esküvőt a fiatalok szervezték, az áldást pedig Szabó János kérte rájuk... És elérkezett a szombat, a pihenés ünnepe. Ezen a napon egy kolostor mellett lévő olajfaligethez látogattunk el, és mint Jézus a tanítványokkal, mi is leültünk és énekkel dicsőítettük Istenünket az Ő nagy jóságáért. Délelőtt folytattuk Jákób útját, melyet egész héten át, napi két időpontban is figyelemmel kísérhettünk.

Nagyon nehezünkre esett erről a kellemes helyről haza indulnunk, de bízunk abban, hogy nemsokára ismét találkozunk!

D. N.