„És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászállt a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve." (Jel 21:1-2)

2012. július 21-én reggel több volt ez az ige számomra, mint korábban. Én lettem az az ég és föld, ami újjá lett, teljessé vált. Az én régi világom, életem, énem, óemberem elmúlt. Bűneim tengere, melynek mélyére kerültek álnokságaim, nincs többé. Menyasszony voltam, aki házassága napját ünnepelte a vőlegénnyel, Jézussal. Ő maga ékesített fel.

Lelkemen mindvégig ott izzott egy ima, vallomás, amit nem mondhattam el hangosan, a szolgálatokban mégis felsejlett. A hála volt az, hogy annyi megerőltető, bűnös, legyengült év után, újrakezdődhet az életem. Hála, hogy amikor az önzés mélye magába szívott, és nem láttam kiutat, minden a halál felé sodort, Isten a legnagyobb csodát művelte velem: akaratom ellenére kiemelt a bűnből, amit szerettem, amihez ragaszkodtam. Engedte a fájdalmakat megélnem, hogy ne a harag vakítson. A fájás mellé pedig hálát ültetett szívembe. Célt adott. A legméltatlanabb állapotomban megbízott egy szent feladattal. Ez a feladat mentette meg az életemet, adott feloldozást.

Mindezekkel a szívemben félve haladtam a Balaton felé, mint kit utolsó útjára visznek. Hullámsíromat megásták. Egyedül voltam Jézussal a kísérő tömegben. Úgy éltem meg ezeket a pillanatokat, mint halálra készülést. Krisztust kellett megvallanom az emberek előtt, miközben elnyeli óeberemet a sír. Mikor Géza lelkész fölém emelte kezét és elmondta milyen nehéz utakon jutottam ide, mélyről jövő zokogás tört elő belőlem, felszabadult minden fájdalom, remény, öröm. Akkor egy szelíd hang figyelmeztetett a levegővételre, s a hideg víz ellepett, átölelt, magába fogadott... igazán meghaltam... igazán feltámadtam azon a napon.

A kereszt valóság, a keresztség működik. Előtte, ha magamra néztem, láttam egy fizikailag, szellemileg, idegileg, lelkileg, hitben kimerült embert. A keresztségben minden alkotóelemem megújult. Ima van az ajkaimon, hit és hála, remény és rengeteg erő értetek élni. Imám teljessé vált: megszakítom generációs bűneink lenyomatát, és új vérvonalat indítok el. Krisztus dicsőségére. Ámen.

M. A.