Sajti Károlyné 100. születésnapjának margójára

Sajti mama - ahogy unokái, dédunokái és ükunokái hívják -, azaz Sajti Károlyné Képíró Zsuzsanna 1912. szeptember 17-én született a Békés megyei Sarkadon.

Férjét a második világháborúban elveszítette és özvegyen maradt három gyermekkel. Szülei: Képíró Károly és Szilágyi Zsuzsanna, a német honból érkező Huenergardt F. János testvér hittérítő útjának zsengéi voltak. Sajti mama 1948-ban keresztelkedett a Fekete-Körös vízében, ekkor még a Hetednapi Adventista egyház mint vallásos egyesület volt bejegyezve, mégis a Sarkadi Gyülekezet - ahol később tag lett - kb. 90-100 főt számlált. A háború utáni években az apa nélkül maradt család viszontagságos körülmények közé került. Az akkori özvegyi nyugdíj 28 Ft volt, de ennek ellenére Sajti mama mindig jól be tudta osztani a keveset, oly annyira, hogy nem ő járt kölcsön kérni, hanem inkább tőle kértek .... és természetesen, ha tehette, szívesen adott is. „Isten gazdagon megáldotta a tehenünket, az apró jószágokat, a gyümölcsös kertet és a veteményest. Édesapám ügyes gazdálkodó volt, még fiatal házasok voltak, amikor a kertünket teleültette gyümölcsfával, így amikor csak vajas kenyérre jutott, volt bőven édes gyümölcs. Mindig szépen járatott bennünket, nem volt sok ruhánk, de ami volt, azt mindig tisztán és kivasalva adta ránk. Édesanyám, amit tudott, otthon megvarrt nekünk. Kézi hímzéssel is foglalkozott. Étkezésben is törekedtünk az egyszerűségre, nagyon mértékletesen fogyasztottuk a húsételeket..." - meséli róla a most 76 éves lánya, aki már szintén többszörösen dédi mama.

A családban az élethosszig tartó betegség nem volt ismeretlen. Lánya, Sajti Erzsébet 40 éves korában halt meg. Két unokája 30 évesen halt meg, dédunokája pedig alig volt 20 éves, amikor a családban öröklődő szívbetegség őt is elvitte. A sorozatos tragédiák ellenére hitében megerősödve lépett tovább élete újabb fejezetébe. Mindig vigasztalt, szeretett, segített és befogadott. Nagyon szerette a vendégeket. Egyszerűen élt, másokat mindig segítve. Árván maradt dédunokáit nevelte.

100. születésnapján köszöntötték őt az Eleki Polgármesteri Hivatal képviselői. Irigylésre méltónak nevezte az ünnepeltet a betöltött 100. életéve miatt, és mikor megkérdezte, mi a hosszú élet titka, a következő jeles tulajdonságok hangzottak el: egyszerűség, takarékosság, mértékletesség, hálás szív, istenhit, vendégszeretet, önzetlenség, kitartás a kudarcok, nehézségek ellenére is.

Sajti mamát köszöntötte még írásban Orbán Viktor miniszterelnök, az Eleki Adventista Idősek Otthonának vezetője, Balog Gáborné Évike. Köszöntette őt egyetlen élő gyermeke, Cséfán Györgyné öt unokája, 17 dédunokája és 8 ükunokája. A születésnap szervezője, Bíróné Sajti Mária és férje, János, levéltári kutatásokat végeztek a családunk őseit illetően, így minden leszármazott megismerhette a családfáját.

A születésnapi ünnepséget egy közös versszolgálat tette színessé a dédunokák és ükunokák részéről, majd felhangzott az „Áldjon meg Téged, áldjon az Úr..." kezdetű ének. Minden résztvevő családtag egy szál rózsával kedveskedett az aggastyánkorban élő nagyinak szülinapján.

„Te így imádkozol:
A mi mindennapi rózsáinkat
Add meg minekünk ma.
Add, hogy a kenyér mellett rózsa is legyen,
S add, Istenem, hogy békében megéljünk
Több rózsán és kevesebb kenyeren.
Te így imádkozol,
Megtoldva csendesen a miatyánkot.
És Jézus, a miatyánk Poétája
Szelíden néz e rózsaszín imára -
És helyben hagyja a te betoldásod."

(Reményik Sándor: Mindennapi rózsáinkat..., Bp. 1924.)

Szőllősyné Nagy Annamária