2012. október 20-án, délután útnak indult a „kis" csapat, hogy megérkezzen portyahelyszínére, Vigántpetendre.  Egy dombokkal tarkított, füves, erdős, sárgásba hajló területre - ahol festői házikók és nagy kihívások vártak ránk. Kihívások, hisz kincs után kutatva leltünk rá napról napra borítékokra, melyekben érdekesebbnél érdekesebb feladatokat kaptunk, hogy közelebb kerüljünk a célhoz. Hol képzelőerőnket, leleményességünket, hol pedig rajztehetségünket kellett megcsillogtatni.

Nemcsak a kerettörténet volt összekovácsoló hatású (hisz a feladatokat őrsönként kellett megoldani), hanem a közös étkezések, tábortüzek, fahordás, -hasogatás és az áhítatok is. Az ifjak betekintést nyertek a bibliai történetekbe, a teremtésbe. Tanultak Jézus jelleméről. Segítettek a bűnösön az irgalmas samaritánus szerepében, és bizony elgondolkodtak azon, hogy ellenségeinket is szeretni kellene. Felelevenítették Dávid és Góliát történetét - kövekkel illusztrálva -, mely bemutatta, hogy a kihívásoktól nem kell félni, hisz Istennel minden lehetséges, csak bízni kell benne.

A mély és pihentető alvást reggelente mindig gitáros ébresztő és torna kísérte, majd hétfőn délelőtt egy óriási túra állt előttünk - vagy lehet, hogy mi álltunk előtte? :) A lényeg, hogy kalandozásunk során nem egy erdei csodát figyelhettünk meg.

Egyik napból sem hiányozhatott az önfeledt játék. Nem csak VIP-eztünk, métáztunk és számháborúztunk, de egy csendesebb, Istenre hangoló, páros játék segítségével is ismerkedhettünk egymással és mélyíthettük személyes kapcsolatainkat.

És hogy mi volt a kincs, amit említettem pár bekezdéssel ezelőtt?

A SZERETET az, ami mindennél fontosabb, hogy becsüljék meg a közösségüket, amihez tartoznak, kell ennél több? :)

Hálás köszönet illeti az Urat, hisz nélküle ez a program nem valósulhatott volna meg, és köszönet a helyieknek, a szülőknek és minden Négylevelű Fás cserkésznek, akik szolgálatukkal hozzájárultak a portya sikeréhez.

Bízom abban, hogy további programjaink alkalmával is sikerül majd Isten felé terelni fiataljainkat, hogy megérezhessék önzetlen szeretetét.

T. E.