Dorottya már hónapokkal a keresztsége előtt, elkezdett visszaszámolni.
Öröm volt látni a lelkesedést, és örömöt az arcán, hogy mennyire várja már a
napot amikor jelképesen is átadhatja az életét Istennek, mert a szívét már rég
letette az Ő kezébe. Nem volt könnyű az út a döntése után, de bebizonyosodott,
mint már oly sok esetben, hogy megéri Jézus mellett kitartani, hiszen Ő is
mindig kiáll mellettünk.
„Ez lesz életem leghosszabb hete" - mondta nekem Dorottya egy héttel a
keresztsége előtt. De aztán elrepült az a hét is és végre elérkezett a nagy
nap, november 3-a, ami egyben az Ének és Sport napok záró szombatja is volt. A
délelőtt folyamán már többen is izgultunk vele és együtt vártuk a délutánt. Három
órára összegyűltek a rokonok, barátok és az ÉS napok minden résztvevője, hogy a
mennyel együtt tanúi lehessünk egy csodálatos eseménynek. Valóban csodálatos
volt, tele ének és versszolgálattal. Az új ifjúságvezetőnktől hallhattuk az
elveszett bárány történetét, amelyet mindnyájan jól ismerünk és mégis minden
alaklommal többet mond. Láthattuk, ahogy egy elveszett bárányt Jézus megtalált.
Ez a megtalált bárány pedig boldog volt és mi együtt örültünk vele és néztük
ahogy alámerül a vízben és egy új emberként jön fel.
Ez az a nap Dorottya számára, amit soha nem fog elfelejteni. Erre
emlékezteti még a keresztségi oklevél és a sok-sok jókívánsággal és
bibliaszöveggel teli kis doboz, amit az ÉS napok résztvevői írtak neki. Most
már ő is a nagy mennyei család tagja. Kívánjuk neki, hogy mindig maradjon meg neki
az az öröm és boldogság, amivel Isten ajándékozta meg őt, és ezzel bátorítson,
vezessen másokat is Őhozzá, akivel érdemes együtt járni.
Szenes Eszter
|