A kereszt és küldetésünk

Pál, a misszió hőse azt mondja: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak" (Gal 6:14). Ez az ember, aki az ékesszólás mestere volt, tanácstalan, amikor a kereszttel kapcsolatos érzéseit akarja leírni. A legjobb szó, amit talált, és amit az Újszövetség írói közül egyedül ő használ, a „dicsekedésként" vagy „dicsőségként" fordított szó, ennek azonban nincs pontos megfelelője az angol nyelvben.

Mi lehet a keresztben, ami Pálban olyan élethosszig tartó szenvedélyt ébresztett, mint amit a virtuóz érez zenéje iránt, a fanatikus mestere iránt és a filozófus logikája iránt?

A Damaszkusz felé tartó úton ez a zelóta hirtelen egy olyan vakító, égető látomást látott a keresztről, amely örökre átalakította életszemléletét és útirányát. Ettől fogva a kereszt lett számára a napfény az égen, a tűz a szívében, életének és küldetésének tündöklő magja és epicentruma.

Pált mélységesen megindította a kereszt tényének felismerése. Valami rendkívüli tartotta befolyása alatt. Számára a kereszt kettéosztotta az életet és a történelmet. Minden, ami előtte volt, rá mutatott, és minden, ami utána következett, tőle függött. A kereszt lett az uralkodó téma, mely átívelt írásai teljességén. Hirtelen kész volt minden mást alárendeltnek, sőt haszontalannak tekinteni (Fil 3:8). A keresztért megbékélt a gyengeségekkel, a bántalmazásokkal, a nehézségekkel, az üldözésekkel és a szerencsétlenségekkel (2Kor 12:10). És ha egyszer hozzá hasonlóan mi is megpillantjuk a keresztet, akkor mi sem fogunk megelégedni semmi mással. Ez lesz a küldetésünk és a szenvedélyünk is.

A kereszttel minden szívnek van küldetése, és nélküle minden szív misszióterület. De mivel a népesség sokkal gyorsabban nő annál, mint ahogy az egész kereszténység egyesült erőfeszítéssel hirdeti az Igét a világnak, az előttünk álló feladat óriási. Módszereinket felgyorsíthatjuk a legújabb, legfejlettebb kommunikációs készülékekkel, ám ez mint sem változtat azon a tényen, miszerint feladatunkat csupán emberi tervek alapján és egyedül emberi eszközökkel soha nem fogjuk tudni befejezni. Csak a pünkösdi erőnek egy olyan erős hulláma, amely kezdetben a keresztény egyházat is elindította, tehet képessé arra, hogy végül befejezzük a munkát.

A kereszt a végidőben

A végidő eseményeihez közeledve figyelmünk a nagyszerű profetikus könyvre, a Jelenések könyvére irányul. A nagy küzdelem összefüggésében egy megdöbbentő kép tárul szemünk elé a kereszt és küldetésünk kapcsolatáról. A 12. fejezet, a Jelenések könyvének csúcspontja, egyrészről a történelmet (1-11. fejezetek), másrészről a végidő eseményeit (13-22. fejezetek) köti össze.

Ennek a csúcspontnak közel a középpontjához a kereszt gondosan befészkelte magát a 11. versbe: „Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig" (új prot. ford.). Ez a szövegrész a kereszt és a küldetés létfontosságú szerepére utal, amelyet a végidőben zajló küzdelmünkben töltenek be. Itt fedezzük fel a Sátán végső erőfeszítése feletti győzelemnek a titkát:

A kereszt által - „a Bárány vérével"

Küldetés által - "bizonyságtételük igéjével".

Az eredmény: az igazság iránti olyan mértékű elkötelezettség, hogy „nem kímélik majd életüket mindhalálig".

Ez egy olyan szenvedélyes elkötelezettséget jelent Isten keresztje iránt és olyan odaszentelődést küldetésünk iránt, amely inkább választja a halált, semhogy hallgasson, vagy térdre essen az ellenség előtt. Itt látjuk a keresztet és küldetésünket a Szentlélek által felhatalmazva, ahogy a föld végső óráiban elválaszthatatlanul egymásba fonódnak.

Következtetés

Ma a kereszt mindenek fölött áll, páratlan és egyedülálló. A bűn által megtört életnek a kereszt nyújt elfogadást és megbocsátást. Az értelmetlenségtől megperzselt szívnek a kereszt sugároz célt és irányt. A szabadulást kereső léleknek a kereszt jelenti a megváltást, amely teljes és ingyen kegyelemből adatik.

Igazából ebben az életben éppen csak elkezdjük megfejteni a kereszt titkának mélységét. Azonban az örökkévalóság sem nyújt majd elegendő időt ahhoz, hogy tanulmányozhassuk tudományát és eredetét. Mi, akik hiszünk a Golgotán meghozott áldozatban, azzal válaszolhatunk a kereszt központi szerepére, ha Jézus küldetését a magunkévá tesszük.

¹     Richard Rice: The Reign of God, 2. kiad. (Berrien Springs, Mich.: Andrews University Press, 1985), 168. és 190. old.

²     Victor Schultze: „Crucifixion", The New Schaff-Herzog Encyclopedia of Religious Knowledge, Samuel Macauiey Jackson, (Grand Rapids: Baker, 1963), 3. kötet, 312-313. old.

³     Ellen G. White: Jézus élete, 661. old.

⁴     Ellen G. White: The Ministry of Healing, 423. old.

⁵     Ellen G. White: Manuscript Releases, 20. köt., 336. old.