Egy minden tekintetben áldott és
ünnepélyes szombati istentisztelet keretében emlékeztünk meg a Gyulai
Szeretetotthon megalapításának 20. évfordulójáról ez év január 19-én.
Az
ünnepélyen részt vettek egyházunk vezetői: Ócsai Tamás unióelnök, Tóth Sándor
uniótitkár, Hegyes-Horváth Géza egyházterületi elnök. Meghívott vendégek voltak
mindazok, akik munkájukkal, szolgálataikkal hozzájárultak a szeretetotthon
elindításához, építéséhez és fejlesztéséhez. Első helyen az adományozó és
alapító, Cséfán György és felesége,
valamint gyermekeik; a Dorkás Alapítvány Kuratóriumának korábbi és jelenlegi
tagjai, az intézménynek azok a volt vezetői, akik kiemelkedően sokat tettek
azért, hogy az otthon megkapja mostani arculatát. Megtisztelte ünnepségünket
Galbács Mihály Gyula Város Önkormányzatának alpolgármestere is.
A közös
ének és imádság után Döbrei Gáborné, az otthon vezetője köszöntötte a
megjelenteket, ezt követően pedig a szeretetotthon történetét mondta el a
kezdetektől-napjainkig.
Az elmúlt 20 év története nyilvánvalóan
bizonyítja, hogy a kicsiny és szegényes kezdet után, az Úr támogató
gondoskodása milyen sokféle módon nyilvánult meg. Hittestvéreink áldozatos
munkája, sok-sok kisebb és nagyobb összegű adománya által, a munkatársak
önzetlen és fáradtságot nem ismerő munkájával épült, növekedett és fejlődött az
intézmény.
Szeretetotthonunk
50 férõhellyel rendelkezik és ezt a létszámot igyekszünk is betölteni. Bár mi
adventista szeretetotthon vagyunk így első helyen a hitünkben megidősödött testvéreink kapnak elhelyezést
- nyugdíjuk összegétõl függetlenül -
mégis, ha van üres férőhely, szívesen fogadjuk a nem adventista időseket is.
Jelenleg is laknak nálunk néhányan ilyenek, és már volt keresztségünk is. Most
is készül egy lakónk az Istennel való szövetségkötésre.
Az
ünnepséget a Békéscsabai Gyülekezet kórusának a szolgálata tette igazán
felemelővé és jó volt látni idős lakóink: Csapó Gáborné, Mihaicuta Rózsika, D.
Nagy Sándor, Szántó Zsuzsika, valamint
munkatársaink szívből jövő ének- és versszolgálatát.
A
visszaemlékezésekben id. Cséfán György beszélt arról, hogyan is született meg
bennük a gondolat, hogy itt „öregotthont" kellene alapítani. Elképzeléseit
elmondta Szigeti Jenõ, akkori unióelnök testvérnek, aki teljes támogatásáról
biztosította. A Tiszavidéki Egyházterület központja abban az időben Békéscsabán
volt és adminisztrátora, Szabó Erzsike
meghívást kapott arra, hogy legyen az otthon vezetője. Erzsike a beszámolójában
szólt a kezdeti nehéz időkről, az építkezésről, a lakók összegyűjtéséről.
Bíró Ferencné, Icuka, mint aki kezdettől
mostanáig szakácsként az otthon dolgozója, elmondta, milyen szerény
eszközökkel, de igen lelkesen kezdte el a munkát. Mindenki derült azon, hogy
„megmosott partvisnyéllel" nyújtotta a tésztát, mert még nem volt más. - Igen
nagy élmény volt meghallgatni a beszámolókat.
Ezek után
Galbács Mihály, Gyula városának alpolgármestere köszöntötte az ünneplő
közösséget. Megköszönte a szívélyes meghívást, amit örömmel elfogadott,
elmondta, hogy igen nagy örömmel hallgatta a szeretetotthon történetét, az
érdekes beszámolókat és kifejezte legőszintébb jókívánságait a város nevében is
mindazok iránt, akik mindent megtettek azért, hogy ebben az intézményben
valóban otthont találtak és találnak az idős és megfáradt emberek.
Ezt
követően Ócsai Tamás unióelnök szólta az Úr szent Igéjét, amelyben kiemelte
Istennek az Õ teremtményei iránti gondoskodó szeretetét, különös tekintettel a
megidősödött emberek iránt. Az ünnepség megható eseménye volt, mikor az unióelnök
és uniótitkár köszöntötte az id. Cséfán házaspárt, mint adományozó alapítót.
Cséfán testvér megköszönte az Úrnak, hogy bár betegen is, de megélhette és
részt vehetett ezen a jubileumi alkalmon. Az ünnepség végén Hegyes-Horváth Géza
testvér mondott záróimádságot.
A
gyönyörűen megterített és a legfinomabb ételekkel megrakott asztalhoz az otthon
vezetője invitálta vendégeinket, amikor
is Podina István nyugdíjas lelkész imája után, ki-ki válogathatott a finom
ételekből és süteményekből.
Jubileumi
ünnepünk mottója volt a 139. zsoltár 5. verse: „Elöl és hátul körülzártál
engem és fölöttem tartod kezedet."
Hála a
jóságos, gondviselő Istennek mindezekért, aki a múlt tapasztalataival bátorít
arra, hogy reménységgel tekintsünk a jövő felé.
Stuber György
|