Orosházán, a gyülekezetünkben, az elmúlt három
alkalommal ismét sok-sok áldásban részesülhettünk, mert szombatról szombatra
három vendég prédikátor hirdette az Igét. Az egymástól függetlenül
megszerkesztett üzenetek gyönyörűen egybecsengtek, a Szentlélek csodálatos
útravalóvá fűzte őket hallgatói számára.
Február 23-án Szilvási Józsefet, az Adventista Teológiai Főiskola igazgatóját
hallgathattuk meg. Üzenetének témája a Zsidókhoz írt levél negyedik
része volt, melyben többször is szóba kerül (1) a nyugalom, amellyel Isten
teremtői munkáját követő megnyugvására utal, (2) az ígéret, mely a zsidó népet
várta a pusztai vándorlás után és (3) a szombat nyugalma, amelybe Jézus vezet be
minket, ha hitünk meg nem rendül. A szombat ajándéka mindannyiunkat vár, amire
méltóknak kell lennünk. Nem szabad könnyelműen eltékozolnunk, ahogy azt egykor
a zsidó nép tette. „Igyekezzünk tehát
bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába
ne essék" (Zsid 4:11). Izrael népének példáján okulnunk kell, erőfeszítést
kell tennünk, hinnünk kell a szombatnap nyugalmában, megtartó erejében.
Március 2-án Csongrádi István testvér prédikált, aki a '70-es
években szolgált gyülekezetünkben Orosháza körzeti lelkészeként. Ő
az isteni elhívásra hívta fel figyelmünket: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet,
megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a
sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket" (1Pt 2:9). A
prédikátor hangsúlyozta felelősségünket elveszendő embertársainkért. A nagy
misszióparancs szellemében lélekmentő keresztényekké kell válnunk. Az elhívás
ajándékára úgy lehetünk méltók igazán, ha hirdetjük az örömhírt, az örökkévaló
evangéliumot. Az emberek problémáira vigaszt, megoldást egyedül a hármas
angyali üzenet adhat. Hirdetését személyes kapcsolatfelvétellel végezhetjük, ha
érzékenységgel fordulunk embertársainkhoz, s így mutatjuk fel számukra
Krisztust. Ha Jézust igazán szeretjük, életünk lételemévé lesz a mások üdvéért
történő munkálkodás.
Március 9-én Stuber György lelkész prédikált, aki a '70-es
években volt gyülekezetünk lelkésze. Mt 19:30 üzenetét bontotta ki számunkra: „Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők." Üdvösségünk
elnyeréséhez a legfontosabb feltétel a krisztusi lelkület. Jézus szeretetét,
alázatosságát kell tükröznünk. A lelkész utalt Dávid bűnbánati imájára, a
vámszedő imájára, a szeretet himnuszára. Gondolatébresztő kérdéssel zárta a
délelőtti üzenetet: Vajon van-e bennünk krisztusi szeretet?
A délutáni gondolatsor ugyancsak
kérdéssel indult: Mit szól hozzánk Isten? Meg kell vizsgálnunk magunkat, vajon
hasonlítunk-e Jézusra, kiábrázolódnak-e bennünk az Ő jellemvonásai. Ha ezt el
akarjuk érni, jellemezze életünket a töredelmes bűnbánat, a folyamatos
igetanulmányozás. Az Úr Igéjéből áldás, kegyelmi erő, teremtő hatalom árad. Ha
az Urat keressük, ha neki szenteljük életünket, csodálatos ígéret részeseivé
válhatunk: „Elmegyek, hogy helyet
készítsek néktek. És ha majd elmegyek
és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol
én vagyok, ti is ott legyetek" (Jn 14:2).
Szilvási
József a hit fontosságát emelte ki, Csongrádi István a mások üdvéért való
munka fontosságára hívta fel a figyelmet, Stuber
György pedig a krisztusi lelkület kimunkálását hangsúlyozta. Mind a hárman
a krisztusi életvezetés egy-egy vetületéről szóltak, megmutatva, mit vár el
Isten tőlünk, hogyan készülhetünk fel méltó módon az Ő második eljövetelére.
S.
A.
|