Mikor
belefogtunk a szervezésbe, egészen biztosan, de talán a csomagoláskor is a
legtöbben az első tavaszi Ének és Sport Napokra készültünk. Ám már a kezdeti
készülődéskor (a teaház rendezése, a regisztráció előkészítése és a jelenetek
próbája során) világossá vált, hogy el vagyunk havazva, a
szó legszorosabb értelmében.
Ennek megfelelően az egész hétvégét egyfelől a
téli hideg és a gyönyörű, havas csillebérci táj jellemezte. Nem mondhatnánk
ugyanakkor, hogy a hangulat is fagyos lett volna. A nyitó esten életre keltett
„vihar" segítségével először elgémberedett tagjaink olvadtak fel, majd a
programok során lassanként - egyre közelebb kerülve egymáshoz és Istenhez is -
lelkileg is felmelegedtünk.
Lehetetlen volna mindent elmesélni arról, hogy
miért volt jó, miért volt különleges, vagy mi mindent adott ez a hétvége. Ez
mindenkinek személyes és összetett. De ha bármelyik résztvevőt faggatjuk, egész
biztosan kimerítő összefoglalót kapunk.
Ezért álljon itt most csak annyi, hogy mi mindenre
volt lehetőség: találkozni egymással és Istennel, ismerkedni, elcsendesedni,
felüdülni, pihenni, éjszakázni (vagy nem J), játszani,
zenélni, nevetni, felfedezni, barangolni, jóllakni, imádkozni, teázni, fotózni,
sportolni... Hol nyílt mindezekre lehetőségünk? Ősz-Farkas Ernő, Eszter
könyvéről szóló tanításaiban, a dicsőítésben, az udvari szolgák
történetében, az imaszobában, a szolgálatokban, a sportcsarnokban, az
alagsorban, a teaházban, a havas természetben, a nemzetközi kapcsolatépítésben,
a szobáinkban, a folyosókon, de legfőképp a mi Istenünk szeretetteljes
jelenlétében!
A visszaszámlálás pedig elindult, hiszen alig
várjuk a következő alkalmat, amikor ilyen sokan (vagy talán ennél sokszor
többen!) együtt mehetünk Istenhez, hiszen: A Megváltónk él! Egységben az erő!
Találko(z)zunk Újvidéken?
N. T.
|