Szokásomhoz híven mindig vasárnap délután indulok
vissza Pécelre, hogy hétfőn már reggel, megfelelő időben kezdhessek hozzá a
feladatokhoz, a vállalt szolgálatomhoz az Adventista Teológiai Főiskolán.
Így volt ez 2013. június
2-án is, de ez a nap mégis más volt, mint a többi. Megérkeztem este fél
nyolckor, és a sportpálya felől labdapattogtatást hallottam. Azt már sejtettem,
hogy ez csakis az egyik intenzív nappali tagozatos, első évfolyamos hallgatónk,
Marci lehet (Domján Marcell), mert ő máskor is szokott gyakorolgatni,
kosarazni, mint volt sportoló. Valóban, az ő hangja szűrődött be az épületbe,
de ami meglepetéssel és egyben örömmel töltötte meg a szívemet az az volt, hogy
még egy hang hallatszott, mégpedig Eszteré (Szenes Eszter), aki évfolyamtársa,
hallgatótársa Marcinak.
Azonnal kimentem és
üdvözöltem őket, akik a vizsgaidőszakban így segítették levezetni a
vizsgadrukkot. Egyben jó volt azt is látni, hogy a fiatal testvéri kapcsolatok
is így tovább mélyülnek egymást segítve még ebben is, hogy Marci a kosarazás
fortélyait mutatta be, tanította Eszternek.
Bagi Ibolya
ATF Gazdasági igazgató
|