Nagy öröm a székesfehérvári
gyülekezetben, hogy az utóbbi időben több keresztséget tartunk. Mindig szerepel
az imalistánkon két-három ember, aki keresztségre készül, így egy ideig nem
fogyunk ki az ilyen típusú programokból. Számunkra pedig boldog, sőt a legjobb
teher a közös ebédekre készülni, szolgálatokat gyakorolni és megismerkedni a
keresztelendők még nem látott rokonaival. Június 29-én is egy ilyen különleges
alkalmon vehettünk részt. Alexander Benjamin és Kovács Beáta, egy fiatal
házaspár keresztelkedett, majd nagylányukért, Alexáért imádkoztunk és
köszöntöttük a gyülekezetben.
Alex és Bea izgalmas utat jártak be
idáig, hatalmas tapasztalataik vannak, és mindig friss lelkesedéssel, mosollyal
látni őket a sorok között. Alex már fiatalon találkozott a Bibliával, és
kamaszként őszinte nyitottsággal állt az olvasottakhoz, annyira, hogy majdnem
feláldozott egy bárányt. Bár ebben az esetben kevesebb információról, így egy
téves értelmezésről volt szó, mégis érdemes megállni, és visszagondolni fiatal
énünkre, amikor még gyermeki hittel álltunk a megismert igazságokhoz. Néha nem
árt ezeket feleleveníteni.
Alex később tanult Magyarországon a reform
adventistáknál. Hosszabb időt töltött Angliában, ahol útjai eltértekaddigi
életétől, bár a szíve mélyén ott maradt a vágy Isten és a közösség iránt. Ekkor
ismerkedett meg feleségével, Beával, aki látva ezt a belső szükségletet és
keresési vágyat, támogatta ebben és ő biztatta, hogy járjanak gyülekezetbe.
Lányukkal visszaköltöztek Magyarországra,
Székesfehérvárra, így minket látogattak minden szombaton. Nyitott, vidám
személyiségüknek köszönhetően hamar a gyülekezet része lettek. Egy angol
szombatiskolai csoportot is el tudtunk indítani, amire éppen akkor lett igény.
Isten mindent jól elrendezett, amikor ők érkeztek, akkor jött egy másik fiatal
pár is, akik viszont egyáltalán nem tudnak magyarul, nekik is segítség volt,
hogy angolul beszélgethettek néhány testvérükkel a Bibliáról. Alex és Bea pedig
nekiláttak a hitelvek tanulmányozásának, bár akkor még nem a keresztség
szándékával, inkább azért, hogy pontosítsák ismereteiket, és el tudják dönteni,
hogy ide szeretnének járni vagy tovább kell keresgélni.
Idő közben mindketten döntöttek, és
még boldogabban készültek a kitűzött időpontra. A keresztségük azért is volt
annyira különleges, mert nagyon sok barátot hívtak meg, akik nem ismerték eddig
az adventistákat, vagy a Bibliát sem. Közülük egy házaspárral volt alkalmam
beszélgetni, és látszott az arcukon, mennyire meglepte őket ez az egész
helyzet, de láthatóan nagyon jól érezték magukat. Ritkán van alkalom ennyi új
emberrel találkozni a gyülekezetben, ezért érdemes bíztatni a frissen
keresztelkedőket, hogy nyugodtan hívják meg barátaikat, jobb alkalom nincs is,
hiszen biztos, hogy a következő találkozáskor rengeteg kérdésük lesz majd a
hitünkkel kapcsolatban. Így indulnak el az őszinte érdeklődések, amelyekből
később gyülekezetlátogatás, majd keresztségre készülés lehet. Mi pedig hálát
adhatunk Istennek, hogy ilyen csodálatos tapasztalatokat látunk!
Potempski
|