Ez a nap életem egyik legemlékezetesebb napja volt.
Tulajdonképpen úgy indult, mint a többi vasárnap. Elindultunk Arkára, a
templomba Kenyeres Jánossal, személygépkocsival.
A templomban még először csak
néhányan voltunk, de hamarosan megérkeztek két autóbusszal az Adventista
Szabadegyetem résztvevői, akik Nyíregyházáról érkeztek. Gyülekezeti
kirándulásukon útba ejtették ennek a szép kis takaros falunak, Arkának az
„ékszerdobozát", az arkai református templomot.
Kint zuhogott az eső, de ez
senkit nem zavart, mert a szívünkben sütött a nap, amikor hallgattuk Czinkota
András lelkipásztor igehirdetését, majd a négyszólamú női, férfi- és vegyes
kórust, valamint Butyka Ferenc csodálatos hangját, amely betöltötte a
templomot.
Ezt a varázslatos érzést
elmondani nem lehet, ami áthatotta a lelkemet.
Amikor körbenéztem a zsúfolásig
megtelt templomban, szinte mindenkinek könnyes volt a szeme a csodálattól a
kórus énekét hallgatva.
Ez a hangulat leírhatatlan. Talán
ízelítőt kaptunk az eljövendő mennyei kórus énekéből, ahol az angyalok
énekelnek majd? Nem tudom. Tisztán lehetett érezni Isten jelenlétét minden
pillanatban. Csodálatos, ahogy összehozza az emberi szíveket Isten és a zene
szeretete.
Köszönjük Koczogh Julianna
református lelkipásztorunk és édesapja, Koczogh István közreműködését és
fáradozását, amellyel megszervezték ezt a mai napot, amelynek többek között én
is részese lehettem és amit biztosan soha nem felejtek el.
Befejezésül egy szép gondolat:
„A lélek mindig
valami szépet remél.
Kell
neki minden nap egy pillanat,
amikor
valami szépet befogad,
és
felerősítve sugározza tovább,
hogy
szebb legyen tőle a világ."
(Rajki Miklós)
Takácsné Dévay Katalin
kántor (Boldogkőváralja)
|