Idén két adventista
cserkészcsapat (az 1031. sz. Négylevelű Fa és a 431. sz. Huenergardt János
Frigyes) együtt táborozott a Zalai-dombság kellemesen lankás, tavakkal határolt
lejtőjén. A közvetlen Barlahidán kívül eső táborhely kivételesen szép volt.
Reggelente a sátrak felől a fák között látni lehetett, ahogy a horgásztavak
felett felszálló párában táncoltak a nap sugarai.
A 60
fős táborban nem telt el nap jó tapasztalatok nélkül. Rengeteg időt hagytunk
játékokra és a környék felfedezésére is. Számháborúra és egyéb csapatjátékokra
jobb terep nem is kínálkozhatott volna, hisz a szomszédos völgy kellően nagy,
mégis átlátható volt. Ideális mozgástér egy ekkora tábornyi gyereknek és
fiatalnak. A tavak melletti mezőn pedig néha métától és egyéb cserészjátékoktól
visszhangzott a rengeteg. Táborunk átfogó keretmeséje Amerika benépesítéséről,
majd második felében a polgárháborúról szólt. A cserkészeket megérkezésükkor az
indián törzsfőnök és népe fogadta, szeretettel.
A
táborlakók 4 „családba" lettek osztva, mint akik az „Új Földön akarnak
letelepülni". A gyerkőcök szemtanúi lehettek, ahogy a béke felbomlott, és az
indiánokat rezervátumba taszították, illetve ahogy a rabszolgaság kérdése
(szám)háborúba torkollott... Áhítatainkat Makkos Norbi tartotta, melyek a
keretmeséhez kapcsolódóan szóltak arról, hogy Isten előtt mindannyian egyformán
fontosak és egyediek vagyunk, és fenn a Mennyben is egy család leszünk. A tartalmas
őrsi áhítatok folyamán sok olyan gyerekkel tudtunk a hitről beszélgetni, akik
máshol nem tehetik fel kérdéseiket.
Áldásos
táborunkat végig jó idő és kedv jellemezte. Nagy lelki feltöltődés volt. Azt
hiszem mindenki várja a jövő évi Camporee-t, ahol az egész divízióból
találkozhatunk testvéreinkkel Hollandiában.
Mena
János
|