„mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én
lelkem"
Szeptember első szombatján az Orosházi Gyülekezet tagjai
Erdődi Józsefnek, a Keresztény Advent Közösség lelkészének áldásos szolgálatát
hallgathatták meg.
A délelőtt folyamán három
imaalkalomról hallhattunk Jákob életéből, aki az Ézsau elől való menekülés
rettenetében Istenhez fordult, és népére, saját életére áldások özönét nyerte
el. Az égbe érő lajtorja (1Móz 28:11-), az angyallal történő tusakodás (1Móz
32:21-) és az oltár építése Bételben (1Móz 35:1-) azt példázzák, hogy a bűn
terhe alatt roskadozó, életveszélyes helyzetek sokaságában sodródó ember
számára az egyedüli megoldás az őszinte Istenhez fordulás.
A délutáni prédikáció az
adventista identitástudat ismérveit tárta elénk. Hogy méltók lehessünk
elhívásunkhoz (1Pt 2:9), tudnunk kell, honnan indultunk, merre tartunk. A
tiszta igazság képviseletével, annak megélésével tudatában kell lennünk 1798
jelentőségének. A Jézus második eljövetelére való őszinte vágyakozással méltón
meg kell szentelnünk a szombatokat, s az alámerítéses keresztséggel, a holtak
állapotáról szóló tantételeinkkel meg kell ismertetnünk embertársainkat. A
parancsolatok megtartásával válunk alkalmassá arra, hogy a prófétaság Lelkének
ajándékával helyesen éljünk és hirdetni tudjuk „...minden nemzetségnek,
ágazatnak és nyelvnek és népnek ...az örökkévaló evangéliumot..." (Jel 14:6), és ezzel együtt egészségügyi
üzenetünket is.
Ezekre
hívattunk el. Ha naponta fel tudjuk tenni önmagunknak a kérdést: Növekedtem-e
Krisztusban?; ha naponta tudunk élni Pál apostol Timóteusnak adott tanácsa
szerint: „légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a
szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban" (1Tim 4:12), akkor
igazán méltókká válhatunk Isten elhívására, és a mi munkánk is hozzájárulhat
Isten dicsőséges művének befejezéséhez!
S. A.
|