Július 30-án 90 lelkes fiatallal indultunk útnak Szerbia felé felejthetetlen élményeket, új barátokat és feltöltődést remélve az előttünk álló héttől. Reményeink pedig nem voltak hiábavalóak.

3600 fiatal a világ különböző pontjairól, mégis egy céllal érkezett. Azért, hogy áldja azt az egyetlen Istent, akihez mindannyian tartozunk. Hihetetlen volt az az erő, amit ebben az egységben érezni lehetett. Nagyon jó volt tudni az, hogy akivel csak összefutunk a folyosón, a szálláson, a reggelinél, ugyanúgy imádkozik, mielőtt lefekszik és ugyanúgy hálás a felébredésért, mint bárki közülünk. Persze új ismerősökből sem volt hiány; egy kezünkön sem tudjuk megszámolni, hányat szereztünk és hány régit láttunk viszont. A feltöltöttség pedig az arcunkra volt írva. Mind a kilencvenen fülig érő mosollyal szálltunk le itthon a buszról, mert láthattuk azt, hogy rajtunk kívül még milyen sokan tagjai ennek a nagy családnak.

Lakos Anna