oldal 1 / 5 Lépcsőfokok
A nyár
sokat ígérő és valóban gazdag programja volt a missziókonferencián Jon Paulien
előadássorozata. Két szálon futott a tanítás: egyrészt hallhattunk „az
örökkévaló evangélium" átadásának módjáról a szekuláris, posztmodern ember felé
‒ ebben a részben főként a missziómunkához kaptunk információt ‒, másrészt
foglalkoztunk a hit lépcsőfokaival is, amikor inkább a saját lelki életutunkra
figyeltünk. Ez utóbbiból emelnék ki néhány gondolatot.
A mai ember szereti a
történeteket. A Biblia számtalan történeten keresztül mondja el Isten tetteit,
amelyeket az emberért vállalt és hajtott végre. Ezek által megismerhetjük és
megszerethetjük Őt. Amikor személyes tapasztalataink történetéről beszélünk,
segítünk másoknak is Isten megismerésében. Semmivel sem pótolható a kapcsolat
az emberekkel, a velük töltött idő, a beszélgetés. Ha már tapasztaltuk Istenünk
szeretetét, a szükségletek szerint adjuk tovább, nem a magunk elképzelése
szerint. Szánjunk időt a közösség kialakítására, ha szükséges hozzunk áldozatot
is érte! Az emberek csak emberektől ismerhetik meg, milyen Isten valójában.
Amikor valaki találkozik a Megváltóval, a „romantikus szerelem"napjai következnek. Odaszánása, érdeklődése érzésekkel
teljes, gyermeki bizalom és nyitottság jellemzi. A tanítványság idejében a hívő
sokat tanul a hitről, gyakorolja és befogadja azt. Sok kérdése van, amit ismer,
azt tovább is adja. Meggyökerezik a közösségben, és ilyenkor különösen fontos,
hogy kapcsolódjon valakihez, aki a mentora, lelki vezetője lesz. A következő
lépcsőfokon a tanítványokból vezetők lesznek. Átadják tapasztalataikat
másoknak, segítenek az embereknek. Sokak élete megváltozik a szolgálatuk
nyomán, ilyen szempontból sikeresek lesznek. Hosszabb ideje Istennel járnak és
az Úr felhasználja őket.
Ám mindenki életében elérkezik a „lélek sötét éjjele", nehéz, száraz
időszak, amikor minden megkérdőjeleződik. Őszinte volt-e a motivációm? A hívő
ilyenkor még mélyebb kapcsolatra törekszik Istennel. Megtanul a csupán a
fejével való gondolkodás helyett a szívével is gondolkodni. A következő
állomáson igyekszik azt megérteni, hogy mi Isten célja az életével: az Ő
dicsőségére élni. Új célok, új tervek születnek, fontossá válik az egyre
mélyebb megértésig eljutni. Ezután az „én-központúságtól" megszabadult keresztény
még hitelesebben szolgálja az embereket. Könyörület és megbocsátókészség
jellemzi, békés és türelmes. A Krisztustól tanult teljesség: szeretet által
élni. A feltétel nélküli szeretet a legfőbb irányító ezen a ponton. Még
különleges körülmények között is kegyelmes a Jézussal élő ember ‒ ahogyan
Mesterétől tanulta ‒, ha eljutott a hit lépcsőfokain a szeretet teljességére.
Ahogy hallgattuk az előadót, azon merengtünk: vajon hol tartok most a
hit lépcsőfokain... Nem rekedtem-e meg valahol? Sokszor magunkra ismertünk,
nevettünk és sírtunk...
Bátorságot kívánok mindenkinek az önmagunkkal való szembesüléshez! És
ŐSZINTESÉGET!
Kovácsné Bokor Sarolta
Dr. Paulien missziókonferencián
elhangzott előadásai CD-n és DVD-n is megrendelhetők a REK-nél!
Témák:
1) Örökkévaló evangélium egy
örökké változó világban
2) A hit lépcsőfokai
3) A maradék
|