Most,
amikor az ősz első, igazán hűvös napjaiban járunk, kifejezetten melegséggel
tölt el visszagondolni a nyári táborra. Nemcsak azért, mert a nap simogatása, a víz selymessége
elvarázsolt, hanem mert a barátokkal való együtt töltött idő is jóval
életszerűbb és felemelőbb érzés, mint az irodában a távolból tartani a
kapcsolatot. A csetlő-botló ismerősökkel és új arcokkal való találkozás mély
nyomot hagyott bennünk az idei tábor elmúltával is.
Balatonlelle még mindig nem unalmas a BLI hallgatók számára, sőt
megrendítő érzés, amikor valaki azzal keres meg, hogy végre életében először
eljuthat a Balaton partjára.
Öröm a megszokott arcok keresése, az újak megismerése, az új
lehetőségek, új találkozások, barátságok születése.
Hagyomány már, hogy minden évben az unió éves programjához igazítjuk
a táborban az előadások témáját, így az idén minden a Nagy reménységről szólt. A lelkészek segítettek ezt a
reménységet átadni, erősíteni a hallgatókban, mindennap délelőtt és délután is
az előadások ideje alatt. Természetesen az ajándék könyvekkel, folyóiratokkal
otthonra is maradt miről elmélkedni, erősödni, továbbgondolni.
A már megszokott, családias légkörben töltöttük el az egy hetet 86 fővel,
gyerekekkel együtt, akik természetesen külön foglalkozások és játékos tanulás
formájában ismerkedtek Krisztussal. Időnként, amikor járok-kelek a táborban, el
kell gondolkodnom, hogy kis is segítő és ki a táborozó, annyira mindenki
hozzátesz valamit a tábor hangulatához.
Hogy mit vihettünk magunkkal
haza az idén? A napfény melegét, a víz selymes simogatását, és azt a
melegséget, amit az egymással való különös találkozások adtak. Egyszóval
Krisztus mindazt megadta, amivel egy igazán felejthetetlen időt tölthettünk
együtt kicsik, nagyok, és ahol mindannyian többet kaptunk, mint amennyit
adtunk. Természetesen a komoly és színvonalas előadások sokakat nagyon
megerősítettek, elgondolkoztattak, ugyanakkor igazán mély és értékes barátságok
is születtek, amik a hét letelte után is tovább élnek.
Különösen örülök annak, hogy a hallgatóknak bemutathatom azt is, hogy
milyen jó érzés egy közösséghez tartozni, hiszen most is a Salgótarjáni Gyülekezetből
többen is elkísértek, és együttesen, lelkesen támogattak mindenben a hét során.
A gyerekprogramokkal, a közösen eltöltött szabadidővel és természetesen az
őszinte és mély beszélgetésekkel, valamint a szombat délutáni elmaradhatatlan
koncerttel is segítették közel hozni és bemutatni a Krisztushoz tartozás
örömét.
Simogató melegséget, örömöt,
elfogadást, odaadást, szeretetet, különleges találkozást adott Krisztus
mindannyiunknak erre az egy hétre; a hallgatóknak és a szervezőknek egyaránt.
Különösen nekem, amikor a hűvös napokon az íróasztalnál arra gondolok, hogy
nemsokára megint igazán érezhetem a „való világ" érzést, amikor ismerős és
ismeretlen barátainkkal átélhetjük a Krisztussal és egymással megélt
lehetőségek csodáját.
Ócsainé
Demeter Irén
BLI
vezető
|